Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa a jeges időszak átlagos tartama 9,4 nappal rövidebb, mint Dunaföldvár és Mohács között ! Hogy helyes képet kapjunk a jég miatti veszteségekről, megemlítjük, hogy a fent említett 12,2% veszteség nagyobb, mint a Rajka — Gönyű közötti gázlós szakaszon, a Duna egyik legrosszabb szakaszán, a ki nem elégítő gázlómélységekből származó mindössze 11,5% veszteség ! Az eddig végzett szabályozási munkálatok jelentősen megjavították ugyan a jéglevonulási viszonyokat a Dunán, azonban a levonulás zavartalanságát még nem biztosították. A befagyás tartamának és az összes jeges napok számának hányadosa, a jégmegállási együttható, élesen mutatja az egyes szakaszok jégemésztő képessége közötti különbséget, mert értéke a Középdunán 29 és 64% között változik. Legnagyobb a Dunaföldvár - Drávatorok közötti, a jéglevonulás szempontjából legrosszabb szakaszon. Kitűnik azonban az is, hogy Dunaföldvár felett és a Dráva torkolata alatt is van néhány rossz hely, amelyek a jég megállását és a torlaszok képződését elősegítik. Határozottan megállapítható az is, hogy a pusztító árvizeket okozó jégtorlaszok azokon a helyeken keletkeznek, amelyek morfológiai szempontból rendellenesek. Befejezésül szeretném a vízrajzi kutat ók figyelmét néhány, a hajózás és a folyamszabályozás szempontjából fontos kérdés további tanulmányozására felhívni. Ebből a célból javaslom, hogy kezdetként jelöltessék ki a Duna Budapest feletti szakaszán két, egyenként mintegy 20 km hosszú szakasz, amelyek közül az egyikben a hordalékmozgás és a mederváltozások rendkívül élénkek, a másik pedig egyensúlyban levőnek tekinthető. A mintaszakaszokon komplex módon, egymással való összefüggésükben tanulmányozzuk : 1. a vízhozamokat és megoszlásukat a főmeder és a mellékágak között ; 2. a vízfelszín esését különböző vízállásoknál — nem csupán a partok mentén, hanem keresztirányban, továbbá a sodorvonalban és a gázlókban is ; 3. a sebességvektorok alakulását az egyes szelvényekben és függélyekben, különösen a fenék közelében ; 4. a hordalékmozgás sávját különböző vízállásoknál ; 5. végezzünk a hordalékra vonatkozóan teljes keresztszelvényekre és a mederanyag mélyebb rétegeire, valamint a zátonyokra is kiterjedő szemösszetételi vizsgálatokat ; 6. kísérjük figyelemmel a gázlók alakulását és általában minden mederváltozást ; 7. vizsgáljuk a hordalék kopásának, felaprózódásának és osztályozódásának kérdéseit is ; 8. határozzuk meg a szakaszon belüli inederváltozások és az előző pontban felsorolt mérések alapján a szakasz hordalékmérlegét, és ezen a módon is kíséreljük meg, elsősorban a görgetett hordalékméréseknél alkalmazott mérési eljárások és műszerek hatásfokának megállapítását, végül 9. végezzünk kiterjedt mederállandósági vizsgálatokat a Bogárdi János ismertette módszerek szerint. Szükségesnek tartjuk a gázlók életének további beható tanulmányozását, valamint — legalább a Gönyű alatti dunaszakaszra vonatkozóan — a gázlómélységek előrejelzésére alkalmas módszer kidolgozását. Vizsgálni kell, mind az árvétlelein, mind a hajózás szempontjából, a jégmegállásnak és torlaszképződésnek a folyó jellemző hidraulikai elemeivel való kapcsolatát, és módszert kell kidolgozni, elsősorban a Dunára vonatkozóan, a jég megbízható előrejelzésére. A folyószabálvozók a kutatásoknak olyan irányú fejlődését várják,hogy agyakorlati élet feladatainak megoldásánál legyen mire támaszkodniok. A gázló és jégelőrejelzési módszerek kidolgozása pedig hajóparkunk jobb kihasználását tenné lehetővé, és hajósaink felelősségteljes munkáját könnyítené meg."