Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa Ha figyelembe vesszük még, hogy y = 1, megállapíthatjuk, hogy a mederállandósági tényező mindkét szerző szerint az átlagos hordalékszem-átmérő és a hordalékmozgató erő viszonyát fejezi ki. Egy másik kérdést is szeretnék megemlíteni. Németh professzor rámutatott arra, hogy a mederállandósági tényező bevezetése a jövőben a kisminta-kísérletezésnél és általában a modell-technikánál is előnyös lehet. Ha valamilyen tetszőleges mederállapotot jellemezni akarunk egy y menynyiséggel, amely valamilyen függvénye mondjuk a Froude-féle számnak, nyilvánvaló, hogy ez az y mennyiség mindaddig változatlan marad, amíg a képletben а Froude-szám nem változik, vagyis olyan jelenségek hasonlóságát vizsgáljuk, amelyekben a nehézségi erő az uralkodó, és a többi erő jelenléte elhanyagolható. Ha viszont az у jellemző különféle invariánsok függvénye, nyilvánvaló, hogy már nem tudunk olyan modelleket találni, amelyek a tökéletes mechanikai hasonlóság feltételeit kielégítik. Itt a méretarány-hatás kérdése lép az előtérbe.Ha ugyanis több invariáns szám van az összefüggésben, a különböző méretekben elvégzett kísérletek különböző méretű eltéréseket tartalmaznak a valóságtól, és ha jól akarunk extrapolálni valamilyen állapotra, matematikai úton vagy kísérletsorozat segítségével kell lehetőséget találni arra, hogy a méretarány-hatást a kívánt méretre kiszámíthassuk. ENÖKL DEZSŐ (Közlekedés-és Postaügyi Minisztérium, Hajózási főosztály): (Felszólalásának szövegét nem küldte be). PETÉNYI OSZKÁR (Orsz. Vízügyi Főigazgatóság) agyakorlati folyószabályozó szempontjából megjegyzi, hogy a mederáílandósággal kapcsolatos vizsgálatok az előadó megállapítasai szerint sem hoztak eddig a gyakorlatban közvetlenül felhasználható eredményeket. Addig, amíg a hordalékmozgásra vonatkozó vizsgálatok és a rájuk épített elméletek a folyómeder folytonos változásainak, és főleg a zátonyvándorlásnak kérdését nem viszik előbbre — a folyamszabályozók csupán az eddigi gyakorlatra támaszkodhatnak. Az állandó meder kialakítása a folyószabályozás célkitűzései közt jelenleg is az elsők közt szerepel. Különösen a hajózható folyószakaszokon kell érvényesíteni ezt a célkitűzést. A hajóút kialakításánál elsősorban a mederszabályozás követelményeit kell kielégíteni, figyelembe véve azokat az igényeket, amelyeket a hajózás a hajóút irányával és szélességével kapcsolatban és a vízmélységet illetően támaszt. A vízrajzi adatgyűjtés, továbbá a folyammérnöki szolgálat mérési adatai széles alapot szolgáltattak a gázlók alakulásának tanulmányozásához és a leszűrt eredményeket sikerrel alkalmazták a gázlórendezési munkálatoknál. A gázlókkal kapcsolatos tanulmányokban, véleménye szerint, el kell térni az összefüggő pl. 50 éves — sorok, valamint átlagok alapulvételétől és a gázlók szempontjából ,,veszélyes keresztmetszetet" jelentő száraz periódusokkal, illetőleg a reájuk vonatkozó átlagokkal célszerű számolni. A nedves periódusok gázlóadatai természetszerűleg hiányosak, és így változásaik sem követhetők. A gázlórendezési munkák gazdaságosságának ismételten felvetődő kérdéseiben a kutató és a gyakorlati folyószabályozó további szoros együttműködésére van szükség. Az újabb kutatások és gazdaságossági vizsgálatok eredményei alapján nyilvánvalóan új építési módszerek is szóba kerülnek majd. Ilyenek lehetnek a gázlók fenékanyagának fellazítása, a meder egyes részeinek feltöltése, a mellékágak elzárásánál a költséges és kőanyagot igénylő keresztgátak helyett a vízöblítéses eljárás alkalmazása, a növényzet-telepítéssel és faültetéssel való beavatkozás, valamint ennek fordítottja, a növényzet eltávolítása. Nem hagyható figyelmen kívül a gázlórendezések gazdaságossági vizsgálatánál a vízi utak csatornázása, melynél a gázlók kérdése természetszerűleg kiesik. Különösen ki kell emelni Tory Kálmánnak azt a megállapítását, hogy a gázlós szakaszokon végzett szabályozási és fenntartási munkák bármely okból való elmaradása esetén a gázlók ismét nagy visszaesést mutatnak és a munkákat elölről kell kezdeni. A folyószabályozási munkák kétségtelenül anyag- és költségigényesek, és elmaradásuk káros hatása nem jelentkezik azonnal. A legszükségesebb munkák éveken át való halasztása azonban később csak sokszorosan nagyobb költséggel tehető jóvá, és sok esetben rossz kényszermegoldásokhoz vezet.