Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból
Belvizek számítása csapadékból 217 vízgyűjtőterületet, amelyről a korszerű hidrológiai vizsgálatokhoz szükséges valamennyi adat kellő részletességgel és pontossággal rendelkezésünkre állana, akárcsak néhány évnyi időszakról is. Halaszthatatlan tehát az észlelőhálózat kellöszámú rajzoló műszerrel való felszerelése és minőségi javítása — még a mennyiségi csökkentés árán is. Kellőszámú kísérleti adat alapján hozzákezdhetünk a belvízlefolyás alakulását szabályozó összefüggések számszerű vizsgálatához. A vizsgálatok legcélszerűbb segédeszköze a grafikus korrelációvizsgálat, mely háromnál több változó nem lineáris kapcsolata esetében is viszonylag gyorsan, egyszerűen, és fizikai meggondolásokkal munka közben is ellenőrizhető módon vezet eredményre [14]. Л kiindulási adatok A fentebbi módszertani meggondolások alapján mindenek előtt a „kísérleti jegyzőkönyvekre", a vizsgálandó terület belvízhullámainak hidrometeorológiai adataira, van szükségünk. A példaként vizsgált peresi belvízöblözet helyszínrajzi vázlatát az 1. ábrán látjuk. Az adatok összeállításában Kienitz Gábor közelmúltban befejezett munkájára [6] támaszkodtam, amelyben a szerző a szivattyúzási adatokból és a Holt-Körösben tározott vízmennyiség változásaiból több jellemző belvízhullámra meghatározta a lefolyt vízmennyiséget. A kiindulási adatokat a 2. ábra szerint foglaltam össze. Az ábra felső részén a területre hullott napi csapadékmennyiségeket látjuk, a csapadék minőségének (eső, hó, havaseső) megjelölésével. Az adatokat három állomás (Túrkeve, Mezőtúr, Gyoma) számtani átlagaként határoztuk meg. A következő sorban a hótakaró vastagságának naponkénti változásait találjuk, két állomás (Túrkeve és Ivisőrvetői őrház) napi jelentéseiből számítva. A levegőhőmérséklet napi közepeinek а\аkulásáról a túrkevei meteorológiai állomás adatai tájékoztatnak. A belvízviszonyok vizsgálatához a terület felszínét érő vízterhelés szolgál kiindulásul. A vízterhelés — a talajbani kondenzációt leszámítva — két összetevőből áll : esőből és hóléből. A naponkénti hóié-adatok meghatározásához és a havas esők során hullott esőmennyiség megállapításához a hótakaró vízegyenértékének naponkénti számbavétele adna megbízható tájékoztatást. Hósűrűségmérések hiányában — amelyek hazánkban csak 1953-ban, Salamin Pál kezdeményezésére indultak meg —, közelítő meggondolásokra kell támaszkodnunk. 1. ábra. A peresi belvízöblözet helyszínrajzi vázlata. F = 245 km 2 Fig. 1. Map-sketch of the drainage area of the pumping plant at Peres. F = 245 km 2
