Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

202 Arany Sándor nek. Nem vitás, hogy minél nagyobb mértékben szikes a talaj, annál erőteljesebben hat reá a víz, annál több víz által megmozdítható alkatrészt — elsősorban nátriumvegyületeket — vesz fel belőle. Csökkenő mennyiségű kicserélhető nátriummal karöltve csökken a víz hatására kimozdítható és oldódó alkatrészek mennyisége, vagyis annál inkább ellenállának a talajmorzsák a víz oldó és romboló hatásának. Érthető, hogy a vízzel szemben a legnagyobb az ellenállása a tiszta kalcium-, a legkisebb pedig a tiszta nátriumtalajoknak, vagyis a legerősebben elszikesedett talajoknak. A szikes talajt a víz, ha huzamosabb ideig áll rajta, kémiailag bontja, hidrolizálja. A folyamat közben maga a humusz-zeolit komplexus is megbomlik. Ennek következtében a nátriumhumát oldódik és a lefolyó vízzel együtt távozik. Ott, ahol az összegyűlemlő víz elpárolog, a nátriumos humuszanyag szárazon felcserepesedő bevonat alakjában marad vissza. De az adszorpciós komplexusnak nemcsak a szerves része távozik el, hanem a víz hatására az ásványi rész is megbomlik. Erre a fémi rész, a bázisok eltávoznak, a kovasav pedig a víz elpárolgása után visszamarad. Ez a jelenség minden olyan helyen észlelhető, ahol a víz nem tud a szikes talajba jutni, hanem megáll rajta. Állás közben a víz nemcsak mechanikailag rombolja a szikes talajt, hanem kémiailag is. Természetes, hogy e folyamat közben a szikesből mindazokat az anyagokat felveszi, amelyek oldódnak. Ennek következtében összetétele, minősége megváltozik. Ez a változás annál kisebb mérvű, minél jobban ellenállának a talaj morzsái a víznek, vagyis minél kevésbé szikes a talaj. Ez a jelenség igen jelentős a síkvidéki tárolók szempontjából, mert a jó talajú területen létesített tárolóban levő víz összetétele nem, vagypedig alig szenved minőségbeli változást, viszont a szikes vidékekről származó belvizek a legtöbb esetben kifogásolhatók. A víznek a szikes területeken történő tárolás közben fellépő minőségi változásai külön tanulmányozandók. Szikes területek talajaira a szikesedés fokától függően hat oldóan és rombolóan а víz. Egyik közleményemben [5 ] példaképpen megemlítettem a nagyiváni rizstelep vizét. Az eszményien jónak mondható tiszavíz a szikes területeken áthaladó földcsatornában elszikesedik. A jó talajú rizstáblán való állás közben nagymértékben növekszik a szilárd maradéka. A növekedés sokkal nagyobb, ha a víz rossz talajú rizstáblán áll, amikor pedig a csurgalékvizet a tábláról levezetik, szilárd maradéka csaknem 1,900 mg/l, szódában kifejezett fenolftalein lúgossága pedig 770 mg literenként. Tehát a víz a szikes területen híg sóoldattá lett. Ezt a jelenséget — bár kisebb mértékben — a bárándi „Úttörő" és „Rákóczi" termslőszövetkezetek rizsterületén is tapasztaltuk [1 ]. További adataink a bárándi „Dózsa", a püspökladányi „Október 12" és a „Petőfi" tsz-ek rizstelepéről a termelési idényből származnak. Az előbbenieket a Hamvas csatorna táplálja, az utóbbi a Makkodi csatornából veszi vizét. A Hamvasból minden rizstáblára külön veszik ki a vizet, és a rizstelepről lekerülő vizet külön csatornában vezetik el. Egészen más a helyzet a „Petőfi" tsz-nél, ahol a Makkodi csatornából kivett vizet tábláról-táblára engedik. A talajviszonyok olyanok, hogy a víz a szikes tábláról a nem szikesre folyik. Nem kétséges, hogy ez utóbbi ennek folytán belátható időn belül elszikesedik. További súlyos hiba az, hogy a rizstelepről lekerülő csurgalékvizet egy másik szakaszon visszavezetik az öntözőcsatornába, ezáltal vizét erősen szikesítik. így azokat az esetleg kifogástalan minőségű területeket, amelyek a vizet egy másik szakaszon öntözésre, vagy pedig rizstenyésztésre használják, szikesedés veszélyének teszik ki. Ily módon nem szabad rizstelepet, vagy öntözéses területet üzemeltetni !