Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

öntözés belvizekikel 203 Talajvizsgálati adataink csak a püspökladányi rizstelepekről vannak. Ezek szerint az „Október 12" területe mérsékelten lúgos, átmeneti jellegű nehéz agyagtalaj, amely feltalajában csak kis mértékben szikesedett el. A feltalaj mérsékelten sós, a vizet csak kissé vezeti és erősen tartja, altalaja pedig — egészen 150 cm-ig —, különösen a 80 cm-nél mélyebb réteg (mely a rizstermesztést már nem befolyásolja), fokozatosan erősen lúgos, sós-szódás, szénsavas meszet tartalmazó, szikes nehéz agyag. A szikesedés már 20 cm-től igen nagyfokú és különösen a mélyebb rétegekben nagymértékben magnéziumos is a talaj szelvény. A 0—20 cm-es réteg kivételével a szelvényben rossz a vízmozgás. Ennek a szelvénynek a fedőrétege csak nagyon gyengén, a 20 cm alatti rész pedig erősen szikes. A „Petőfi" tsz területének feltalaja mészben szegény, sós-szikes, a vizet jól vezető agyagtalaj. Ez a réteg szikesebb, mint az alatta levő. Valószínű, hogy az említett okból szikesedett el ennyire. Az altalaj lúgos. A lúgosság 60 cm alatt nagymértékben emelkedik. A só- és szódatartalom mérsékelt. Ettől a mélységtől kezdve szénsavas meszet tartalmaz a szelvény, mely 90 cm-től a vizet nehezen vagy rosszul vezető nehéz, sőt a mélyebb rétegekben igen nehéz kötött agyag. A szelvény teljes egészében (különösen a mélyebb rétegekben) erősen szikesmagnéziumos. A legmélyebb rétegekben a magnéziumosodás a szikesedésnél nagyobb mérvű. A fedőréteg 0 — 15 cm-ig igen erősen, az alatta levő, 70 cm-ig terjedő réteg csak mérsékelten, ettől kezdve pedig ismét erősen szikes. Ezeket a területeket árasztották el a Hamvas, illetve a Makkodi csatorna vizével. Nézzük az öntözővizeket. Vizsgálataink szerint a használt öntözővizek összetétele változó. A talajviszonyokon kívül az időjárás és a csatornába kerülő szennyvizek mennyisége is nagymértékben befolyásolja. Kétségtelen, hogy a meleg időszakban a fokozott párolgás huzamosabb időn keresztül a víz sótartalmának, különösen pedig a szóda mennyiségének növekedéséhez vezet. Másfelől viszont az 1955. évi csapadékos nyár az öntözővizeket erősen hígította. Ez különösen a Hamvas vizén látszik. Mindkét csatorna lényegileg belvizet szállít, így a víz változásai egyben a vízgyűjtőterület talajának a minőségét is visszatükrözik, amelyről a vizek ezekben a csatornákban összefutnak. Ez az oka annak, hogy a Makkodi csatorna vize szikesebb, mint a Hamvasé. Különben sem a párolgás okozta töménység-növekedésre, sem pedig a beállott hígulás mérvére nincs adatunk. A vizeket üzemelés közben vizsgáltuk. Az összetételt a táblára bocsátás előtt különböző, s az I. táblázatban feltüntetett idő elteltével figyeltük. Összehasonlítási alapul a rizstáblára bocsátás előtti összetétel szolgált. A 1 larnvas kb. 1 hónapos időközökben vizsgált vizének szilárd maradéka és a szódaegvenérték csökkent. Érdekes, hogy augusztusban a legalacsonyabb szilárd maradék mellett a szódaegyenérték magasabb, mint az előző hónapban. Valószínű, hogy a mérés idején a párolgás folytán a szódabikarbónát szódává alakult, és ennek következtében a víz fenolftaleinlügossága növekedett. Különben a víz határozottan hidrokarbonátos (időnként karbonátos) kloridos jellegű. Állás közben a talajból klorid- és szulfátiónokat vett fel, miközben lúgossága is emelkedett. Ezzel a vízzel táplálták a bárándi „Dózsa" és a püspökladányi „Október 12" Isz rizstelepét. A bárándi rizstelepen a víz összetételének változását a táblára bocsátás után 3 nap múlva vizsgáltuk. Adataink szerint a víz nátrium ellenében kalciumot adott le a talajnak. Tehát a talaj javult, a víz pedig szikesedett, miköz4 4