Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

öntözés belvizekikel 201 fajta hatás egyformán felléphet. Mesterséges vízadagolásnál tisztán az adsgolás mikéntjétől (permetező öntözésnél pl. elsősorban a cseppek esési magasságától és nagyságától) függ, hogy valamely, különben ellenálló, morzsás szerkezetű talajon mechanikai felaprózás is fellép-e, vagy pedig az egyenletes lassú átnedvesedés következtében épek maradnak a morzsák, és így telnek meg a pórusok vízzel, lia a talajmorzsák a mechanikai hatásokra apróra töredeznek, feliszapolódnak, a talaj likacsai eltömődnek. Ezáltal a vízfelvétel és a vízvezetés csökken, vagy pedig megszűnik. Ilyenkor a felszínre jutott víz nem tud a talaj belsejébe hatolni, hanem a terep legmélyebb részén felgyülemlik és belvizet alkot. Tekintsük azt az esetet, amikor a talaj kötőanyagában a nátrium mennyisége megnövekszik. A nátriumot tartalmazó kötőanyag — az ásványi rész éppenúgy, mint a szerves rész — szétfolyásra hajlamossá válik. Még lia a megműveléssel morzsássá is vált volna a szerkezet, ez csak látszólagos, víz hatására összeomlik. Akár lassú eső, akár heves zápor éri az ilyen talajt, abban a pillanatban, amint bizonyos nedvességi állapotot elér, a morzsák összeomlanak. Természetes, hogy csendes, mérsékelt hatású csapadék kevéssé romboló az ilyen talajokra, mint az egyszerre nagy mennyiségben és erőteljesen ható heves zápor. A nátriumos kötőanyagú talajok — ilyenek szikeseink - kevés víz hatására előbb megduzzadnak, több vízére felpuffadnak, sok vízére pedig szétfolynak. A talajszerkezet összeomlik. Ennek megtörténtével a talaj vízvezetése a szikesedés mérvétől függően csökken, vagy teljesen meg is szűnik. A talajba bejutni nem tudó víz ilyenkor a felület mélyebb fekvésű részein belvíz alakjában gyűlik össze. Az elmondottakból az öntözésekre azt a fontos tanulságot vonhatjuk le, hogy a morzsaképzésre hajlamos és ellenálló morzsájú talajok öntözésénél kevésbé fontos a vízadagolás megfelelő módjának megválasztása, mint a rossz morzsaképzésű szikes talajokénál. Az utóbbi esetekben a víznek a talajba hatolása és a talajnak a kívánt mértékben való beázása úgy, hogy a talaj a vizet hasznosíthatóan raktározhassa is, elsősorban a talaj kötőanyagának megváltoztatásával — a gyakorlatban talajjavítással—érhető el. A megváltoztatott körülmények között a talajmorzsák a víz romboló és oldó hatásával szemben ellenállókká válnak és a talaj vízraktározóképessége nő. IIa viszont valamilyen okból talajjavítás nélkül öntözünk, az elmondottak alapján a talajmorzsákat kímélő vízadpgolási módszert kell választanunk. Az ilyenben a talajra juttatott víz mennyiségét szabályozni lehet, és mérsékelten adagolt vízzel eredményesen lehet öntözni anélkül, hogy egyrészt a kalciumtalaj rombolódna, másrészt pedig, hogy a víznorma magasra emelkednék és a talajon vagy a talajban számottevő vízveszteség lépne fel. Ez a vízadagolási módszer szikeseinken semmi esetre sem az árasztás, vagy csörgedeztetés, hanem — bármilyen költségesnek is látszik — kifogástalan minőségű (nem javított) víz esetén a permetező öntözés, amely a szikes talajt a legmesszebbmenően kíméli és másodlagos elszikesedést nem idéz elő. Nézzük most a viz további útját a talajban, és azt a hatást, amelyet szempontunkból kifejt, és amely a belvizeket minden esetben jellemzi. A csapadékvíz csak addig teljesen tiszta, míg a talajjal érintkezésbe nem kerül. Amint ez megtörtént, közte és a talaj között oldási egyensúly lép fel, és a víz minden oldódó vagy könnyen oldatba kerülhető alkatrészt megmozdít és magába vesz. A továbbiakban azután a talajra és növényre már mint sóoldat hat. Erőteljesebb hatást általában azokon a talajokon fejt ki, amelyeknek a morzsaképzése rossz, és amelyeknek a morzsái víz hatására elfolyósodnak. Szikes talajaink ilye-