Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - II. Bélteky Lajos: A törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága
A TÖRPE VÍZMÜVEK TELEPÍTÉSÉNEK MÉRTÉKADÓ SZEMPONTJAI ÉS GAZDASÁGOSSÁGA 1 BÉLTEKY LAJOS 628. 18 (4301). I. A FALUSI IVÓVÍZELLÁTÁS KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE Hazánk falusi lakosságának ivóvízszükségletét hosszú időn keresztül a felszín-közeli víztartó rétegekre telepített ásott kutak szolgáltatták. Az ásott kutakból való vízellátás azonban sok helyen, főleg az A'föld mélyen fekvő, a korábbi időkben mocsaras területe n létesült községekben, valamint a régi, sűrűn lakott településeken a talajvíz kedvezőtlen vegyi összetétele és szennyeződése következtében idővel lehetetlenné vált úgy, hogy át kellett térni a mélyebben fekvő víztartó rétegek vizének igénybevételére. A mélységbeli rétegekből való vízkivételt e területeken az artézi kutak fúrása tette lehetővé. Az artézi kutak tömeges létesítése a múlt század utolsó negyedében indult meg az Alföldön és rövid idő alatt annyira népszerűvé vált, hogy azokban a megyékben, ahol az ásott kutakból vett talajvíz nem felelt meg az egészséges ivóvízellátás követelményeinek, artézi kutak létesítésére viszont megvolt a geológiai adottság, mindinkább artézi kutakból fedezték a lakosság vízszükségletét. Amíg a falusi lakosság kismélységű, kevés költséggel létesíthető ásott kutakból el tudta magát látni ivóvízzel, minden család maga gondoskodott vízszükségletéről a saját telkén ásott kútból. Amikor azonban át kellett térni a mélyebb rétegekből való vízkivételre, a kutak jóval nagyobb költsége arra késztette a falusi lakosságot, hogy egyéni kezdeményezés helyett több család összefogva közösen gondoskodjék a vízszükségletéről. így alakult ki a közkút-rendszer, amely elterjedt azokban a községekben is, ahol artézi kút hiányában továbbra is ásott kutakból vették az ivóvizet. Az ivóvízzel szemben támasztott egészségügyi követelmények biztosítása, ill. a helyesebb kútkiképzés folytán megnövekedett ugyanis az ásott kutak költsége is. A közkutak közterületen, utcákon, tereken létesültek, ahonnan edényekben, kannákban hordták be a vizet a házakba, udvarokra. A kutak helyének kijelölésénél az volt a szempont, hogy a közkutak a lakosság sűrűségéhez viszonyítva lehetőleg egyenletesen legyenek elosztva, s a környékbeli fogyasztóknak ne kelljen 1 A Magyar Hidrológiai Társaság vízellátási szakosztályának 1955. oki. 15-i ülésén elhangzott előadás. 12*