Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István alatt legyen. Ebből következik, hogy az ideiglenes csatorna nyomvonalában végzett tereprendezés, amely a mély tereprészeket földpárnával hidalja át, földpárnát csak legfeljebb 10 cm magasságig alkalmazhat. Ez a megkötöttség természetszerűen, növeli a fajlagos földmozgatás mennyiségét. A fajlagos földmozgatás azonban még mindig lényegesen kevesebb, mint ha az öntözőelemeket nem a legnagyobb esés irányában vezetnők. Összefoglalva : a tereprendezés során mozgatandó fajlagos földmennyiség az öntözéssel és az alkalmazott öntözési eljárással kapcsolatban támasztott igényekkel együtt nő. Legkisebb akkor, ha az öntözőelemek iránya az átlagos terepesés irányával azonos, és a rendezendő területegységen cs.Ek az cntözőelemek irányában küszöböljük ki az ellenesést, az ideiglenes vízcsztó elemek helyét pedig rögzítjük és bennük a vízvezetést csak állandó helyükön, egy vékony sáv rendezésével biztosítjuk. Növekszik a fajlagos földmozgatás, ha az ideiglenes elemek helyét nem kötjük meg, és ennek folytán az ellenesést mindkét főirányban ki kell küszöbölni. Az, hogy milyen igényt támasztunk a tereprendezés célját illetően, függ természetesen a termelés sajátosságaitól, az öntözni kívánt növényektől, a talajtól stb., és nem utolsósorban magától a tereptől is. Azt, hogy a fokozottabb igény kielégítéséhez szükséges munkák költsége felér-e az üzemeltetésnél elérhető előnyökkel, gazdaságossági vizsgálattal kell eldönteni. V. AZ AJÁNLOTT ÖNTÖZÉSI ELJÁRÁS I. Helyszínrajzi elrendezés Az előzőekben vázlatosan összefoglaltam azokat a hatótényezőket, amelyek a különféle öntözési eljárások elbírálása során — nagyüzemben — elsősorban számításba jöhetnek. Feltártam, hogy miként tárgyalja a különböző öntözési eljárásokat az irodalom. Végül röviden ismertettem azokat a kísérleteket, amelyek a hazai vonatkozásban nagyüzemben ajánlandó öntözési eljárás célszerűségét alátámasztják, illetőleg feltételeit meghatározzák. A hazai viszonyok között ajánlható eljárásnál az egges öntözöelemek a terep esésirányában futnak. Az öntözőtáblán belül csak egyféle ideiglenes jellegű osztóelemeket kell létesíteni, amelyek közelítően párhuzamosak a szintvonalakkal. Az ideiglenes hálózati elemek barázdás öntözés esetén öntözőárok nagyságrendűek is lehetnek, sávos öntözésnél azonban feltétlenül ideiglenes csatornát kell alkalmazni. A tábla szegélyén futó öntözőcsatornák ugyancsak a terep általános esésirányának megfelelően haladnak. Az csztócsatornák az öntözőtáblák legmagasabb lereprészein, a fő gerincvonalakon foglalnak helyet. Az elrendezés vázlatát a 15. ábra mutatja be. Állandó műtárgyakat, beleértve az öntözőcsatornák vízkivételi műtárgyait is, általában csak az osztócsatornába építünk be. Ez alól csak akkor teszünk kivételt, ha az öntözőcsatorna esése a talaj-e'sodrás elkerülésére szolgáló eséscsökkentő bukók beépítését teszi szükségessé. A vízkivétel az öntözőcsatornákból hordozható tiltókkal és szivornyákkal oldható meg. Ezzel az ideiglenes csatornák vízellátása, helyüktől függetlenül is, biztosítható. Az öntözőelemekbe kis hordozható szivornyákkal, vagy — többéves sávos öntözésre beállított kultúrák esetében — az ideiglenes csatornák töltéseibe helyezett zárható dudákon át adagoljuk a vizet.