Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

öntözés ideiglenes csatornákkal 143 Azoknak az öntözőelemeknek az iránya, amelyek egyazon csatornából, árokból kapják a vizet, általában megegyezik. Az elemek hosszának az öntözés egyszerű végrehajtása érdekében azonosnak kell lenniök. így a vízszolgáltató csatorna, ill. árok és a hozzátartozó öntözőelemek olyan paralellogramát képeznek, amelynek hossza a vízosztó hálózati elem hossza, szélessége pedig az öntözőelem hossza. Ezeken a paralellogramákon a szokásos szántóföldi vetésforgók esetében megelégedhetünk azzal, hogy az ellenesést csupán az öntözőelemmel párhuzamos főirányban küszöböljük ki, és az ideiglenes csatorna helyét rögzítjük. Mivel az öntözőelemek közötti vízszétosztást olyan ideiglenes hálózati elemek látják el, amelyek gépi létesítése során a csatornafenék mindig párhuzamos a terep felszínével, szükségessé válna a terep rendezése abból a célból is, hogy az ideiglenes csatorna, ill. árok mentén is kiküszöböltessék a víz végighaladását gátló ellenesés. Ez viszont a paralellograma másik főiránya. IIa tehát az ideiglenes vízszétosztó hálózat helye állandósítható, elegendő a terepet a második főirányban csupán a csatorna mentén rendezni. E második főirányban kis szélességben történő vonalmenti rendezés kétségtelenül csökkenti az összes mozgatandó földmennyiséget, mert az adott felület egészén csak egy főirányban kell az ellenesések kiküszöbölésére figyelemmel lenni. IIa azonban az öntözendő növénykultúrák részére alkalmanként kiszolgáltatandó egyszeri öntözővíz-adag lényeges mértékben változik, és változik az alkalmazott öntözőmódszer is, szükségessé válhat az ideiglenes elemek helyének évenkénti változtatása. Ennek a követelménynek kielégítése csak úgy oldható meg, lia a teljes területen mindkét főirányban kiküszöböljük az elleneséseket, egyrészt az öntözőelemek, másrészt az őket közvetlenül ellátó és helyüket évenként változtató ideiglenes hálózati elemek irányában. Ez esetben az egységesen rendezett terület hossza megegyezik az öntözőelemekkel párhuzamos (esetleg ideiglenes jellegű) csatorna hosszával, szélessége pedig az elemeket közvetlenül ellátó ideiglenes csatorna vagy öntözőárok hosszával. Nem vitás, hogy a kétirányú folyamatos esés biztosítása a viszonylag nagyobb, egységesen vizsgált rendezendő területen nagyobb fajlagos földmozgatást kíván meg. Nagyobb igényt jelent a műterepre vonatkozóan az öntözőelemek irányában i íi 0,001-ben megállapított alsó eséshatár, kisebbet az osztóhálózati elem irányában kikötött i > 0,0005 eséshatár. Ellenesések legkevésbé a terep átlagos esésirányában fordulnak elő, éspedig annál kevésbé, minél nagyobb ez az esés. A szintvonalak irányában gyakoribb az ellenesés, különösen, ha nem idomul a vonalazás a szintvonalak görbületéhez, hanem egyenes csatornákat kívánunk készíteni. Az elmondottak azt jelentik, hogy ha az öntözöelemeket a terep legnagyobb esése irányában vezetjük, és az ideiglenes csatornák helyét rögzítjük, a rendezendő terep egységesen kezelt kis felületegységein a fajlagos földmozgatás a várható legkisebb. Az utóbbi elrendezéssel kapcsolatban azonban egy megjegyzést kell tennünk. IIa a káros vizek levezetésére az öntözőtáblán belül az öntözővíz szétosztására szolgáló hálózatot használjuk fel — mint ahogyan erre a célra fel is használható — az ideiglenes csatornák ellenesése vonalmenti tereprendezéssel csak korlátozott mértékben küszöbölhető ki. Az ideiglenes csatornák víztelenítésre való felhasználása megkívánja, hogy fenékszintjük legalább 10—15 cm-rel a víztelenítendő tereprész legmélyebb pontja