Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - IV. Márkus Gyula: Hengeralakú medencék körtárcsáinak számítása

»Ol, Márkus Gyula: II. táblázol г- 1 Г2 1,2 1,1 1,0 XI <r, — 0,0000 —0,0382 —0,0810 —0,1360 — 0,2083 + 0,7917 P X — h °> — ! + 0,4166 + 0,4548 + 0,4976 + 0,5526 + 0,6249 + 0,7917 P X — h Л feszültségábrákat ugyancsak a 8. ábrán adjuk (szaggatott vonal). A közölt példából igen érdekeskövetkeztetéseket vonhatunk le a folyadéktároló medencékre vonatkozóan. A számított tárcsát ugyanis körközéppontos elrendezésű, kétrekeszes tartály fenéklemezének képzelhetjük, amelyhez az „7" és „2" körvo nalon csatlakozik a hengeralakú oldalfal és ez utóbbi a tartályt két egyenlő űrtartalmú részre osztja. Minthogy csupán a tárcsahatást tanulmányozzuk, a nyomatékokkal itt nem foglalkozunk. Ezek némileg megzavarják az erőjátékot, azonban a derékerők szempontjából a különbség nem számottevő. A hengerfalak által a fenéklemezre a külső, ill. belső kerület mentén átadott erők megegyezőeknek vehetők fel, hiszen a folyadék nyomása azonos. Az a) esetben a belső rekeszt, a b) esetben a külsőt tekintettük teltnek. Különösen az a) terhelés feszültség ábrái figyelemre méltóak. Feltűnő ugyanis, hogy az ,,1" kerületen a sugárirányú feszültség kb. 21 %-kal nagyobb, mint a ,,2"-n, ugyanakkor pedig az érintőirányú feszültség nagyságrendileg mintegy fele a sugárirányúnak. Ha mindkét rekesz telve van, természetesen cr

r = <х

г

( = P/h. A gyakorlatban eddig akkor is ezzel az értékkel számoltunk, ha csupán a külső rekesz volt telve. Mint a , példából látható ez néhol a biztonság javára, néhol pedig a kárára történt. 2. példa Határozzuk meg a 9. ábrán feltüntetett, lépcsősen változó keresztmetszetű körtárcsa fe- 9. ábra 8. ábra