Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - V. Szászhelyi Pál-Sík Jenő: Az árvízvédelem megszervezése

Az árvízvédelem megszervezése 61 védműveit. Ezek a kezdeti sikerek az árvíz rövidesen várt tetőzési időpontjáig túlzott önbizalommal töltötték el az igazgatóságot és bizonyos mértékig ez érvényesült a megyei tanácsnál is. Mikor a várt tetőzés nem következett be, sőt a 15-ére virradó éjjel ugrásszerűen emelkedett a víz, a helyzet válságossá, és a védekezés irányítása bizonytalanná vált. A bizonytalanságot fokozták a július 15-én, majd 16-án bekövetkezett gátszakadások. Az első két szakadás következtében az ártérbe nyomuló víz Győr városát közvetlenül veszélyeztette, ezért a kormánybiztos a szigetközi erők összevonását rendelte el a város fokozottabb védelmére. Július 16-ától a védelem a Révfalu körüli régi körgát gyors megerősítésére összpontosult. Ekkor már jelentős segítséget nyújtottak a honvédségi alakulatok, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó mélyépítő és közlekedési vállalatok dolgozóinak, továbbá az Építésügyi Minisztérium földmunkagépeinek nagyarányú bevetése. Az árvízvédelem műszaki irányítása végett a kormánybiztos Horváth Sándor kormánybiztos-helyettest küldte a helyszínére, és biztosította a megyei árvédelmi bizottsággal való szorosabb együttműködést. A győri Vízügyi Igazgatóság további védelmi szakaszain, különösen Győr és Komárom városában, valamint Almásfüzitőn a védekezés már mindenütt sikeres volt. A budapesti Vízügyi Igazgatóság már kedvezőbb helyzetben volt, mert jóval az árhullám megérkezése előtt, július 10-én, felvonultathatta védelmi szervezetét. A hivatalos előrejelzés alapján az igazgatóság a tetőzés várható magasságát ugyancsak alábecsülte, és ezért a központi védelemvezetést csak később, a kormánybiztos utasítására építette ki megfelelő mértékben. A Budapest feletti szakaszon július 17 —18-án tetőzött az árhullám, amikor már az Országos Árvízvédelmi Kormánybizottság által mozgósított országos erők segítették a védekezést. A műszaki vezetés általában már megfelelően használta fel a segítséget. A Budapest alatti Duna-szakaszon még tervszerűbb volt a védekezéshez szükséges munkaerő, védanyag (terméskő, fa, rőzse, zsák stb.), szállítóeszközök és földmunkagépek biztosítása. A várható igényeknek megfelelő anj'agokat, munkaerőt és szállítóeszközöket előre kijelölt súlyponti helyeken vontuk össze. A Szigetközben felszabadult munkaerőt és anyagokat az árhullám levonulásával fokozatosan a D una alsóbb szakaszát a helyeztük át, és a védelem itt már mindig időben megkapta a maximális segítséget. Eredményes volt a budapesti Vízügyi Igazgatóság védekezése a gyengébb töltésszakaszokon is, így az adony—szalmacsárdai zsilipnél és Tökölnél. A budapesti Vízügyi Igazgatóság bajai kirendeltségéhez tartozó, Solt alatti balparti Duna-szakaszon, valamint a dunavölgyi főcsatorna gyenge jobbparti töltésén a vízáteresztő altalaj ellenére is eredményes volt a védekezés. A Baja alatti margittaszigeti szakaszon a védelem az árvíz rendkívüli tartóssága miatt igen nehéz körülmények között (laza áteresztő altalaj, fakadóvizek, szivárgás stb.), de mégis eredményesen működött. Bács és Baranya megye területén a védekezés műszaki vezetése kezdetben gyengének bizonyult, és a megyei tanáccsal, illetve az árvízvédelmi bizottsággal sem volt kielégítő az együttműködés. Ezeket a hiányosságokat Bartos István kormánybiztos-helyettesi és Ihrig Dénes műszaki szakértői kiküldésével sikerült gyorsan felszámolni.