Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - V. Szászhelyi Pál-Sík Jenő: Az árvízvédelem megszervezése

AZ ÁRVÍZVÉDELEM MEGSZERVEZÉSE SZÁSZHELYI PÁI. és SIK JENŐ 627.51 (439.1) Az 1954 júliusi kivételesen magas és tartós dunai árvíz az árvédelmi műveket olyan rendkivüli igénybevételnek tette, ki, amilyenre korábban példa és tapasztalat nem volt. Súlyosbító körülmény volt, hogy a védművek sok helyen nem voltak a számított mértékadó árvízszintre kiépítve. A védelem műszaki vezetésére ezért rendkívül súlyos feladatok hárultak, amelyek az árvízvédelem fokozottabb megszervezését, sőt kiterjesztését tették szükségessé. Ahhoz, hogy a védelemvezetés rendkívüli feladatával, valamint a hozzákapcsolódó feladatok (anyagellátás, szállítás, kiürítés, munkaerő-, élelmezés- és gépbíztosítás, közbiztonság, közegészségügyi intézkedések stb.) ellátásával járó szervezési munka nagyságát felmérhessük, a vízrajzi és időjárási adatok mellett figyelembe kell vennünk, hogy a Duna 416 km hosszú magyarországi szakaszán a két parton együtt összesen 804 km hosszú fővédvonalon folyt védekezés. Ebből 166 km a jobb- és balparti mellékvízfolyások visszaduzzasztott szakaszaira, 25 km Győr és Esztergom védvonalaira, végül 82 km Budapestre jut. A fenti, kereken 800 km-hez járult még a hullámtéren belül vagy a bevédetlen öblözetekben összesen 125 km nyárigáton vagy rögtönzött gáton folytatott helyi védekezés. A védekezés a Felső-Dunán az elsőfokú árvízvédelmi készültség elrendelésével július 8-án kezdődött, és a déli országhatárnál a védekezési készültség beszüntetésével augusztus 1-én zárult, tehát összesen 24 napig tartott. Ezek előrebocsátása után rátérhetünk az árvízvédelem megszervezésének ismertetésére. A szoros összefüggések miatt először a védekezést megelőző időszak felkészültségét kell röviden megvizsgálnunk. A vizsgálatnak ki kell terjednie : a) a műszaki felkészültségre és b) a szervezeti felkészültségre. a) A MŰSZAKI FELKÉSZÜLTSÉG Árvízvédelmi müveink hiányosságai évek óta ismeretesek, és már korábban számos észrevétel és figyelmeztetés hangzott el velük kapcsolatban. A felszabadulás előtti kapitalista társadalmi rendszerben a védművek fejlesztése, korszerűsítése nem tudott lépést tartani a fokozatosan emelkedő árvízszinekkel, és így az egykori világhírű magyar ármentesítés mostoha helyzetbe került. Az akkori kormányok nem látták biztosítottnak a töltéserősítéshez szükséges nagy tőkebefektetés jövedelmezőségét, ezért, valamint az akkori vízitársulati rendszer széttagoltsága miatt a töltések erősítése csak vontatottan haladt. Egy-egy árvízkatasztrófa felrázta ugyan rövid időre a közvéleményt és hatására történtek kisebb-nagyobb javítások, de a védelmi rendszer általános fejlesztése elmaradt. ,