Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - III. Kniška Gyula: Szlovákiai tapasztalatok a dunai árvízzel kapcsolatban

Szlovákiai tapasztalataik 37 A rossz anyagból készült töltések szivárgását a mentett oldalon végzett töltéserősítésekkel, rátöltéssel és padkázással, vagy pedig zsákokkal való terheléssel szüntették meg. így a Nyitra' folyó egyik szakaszán több mint 3000 zsákot használtak fel a töltés megerősítésére. Egyes szakaszokon a töltés mentett oldali lábánál készített kőszórással védekeztek. Bodiky alatt pl. a töltésnek padkája is van, mégis erős volt a szivárgás. A padkát kőszórással megerősítették és ezzel minderi rongálódásnak elejét vették. Számos helyen a töltés mögött igen gyorsan átnedvesedett a talaj, felfakadt a talajvíz és buzgárok jelentkeztek. A dunamenti töltéseket és általában a folyók védtöltéseit az altalaj megfelelő vizsgálata nélkül építették. A dunai töltések altalaja vízáteresztő, kavicsos és homokos anyag, amelyet évek hosszú során átdolgozott és átalakított a víz. A töltéstest alatti talajnak a kisvízszint feletti részén váltakozva emelkedik és süllyed a talajvíz szintje és egyszer a mederből a környező talajba, másszor psdig onnan a mederbe áramlik a víz. Ez a folytonos vízmozgás nem maradhat hatás nélkül a talaj szemcseösszetételére és szerkezetére. A talajvízszín süllyedésekor a felső rétegek finom szemcséi lassan lefelé sodródnak, és minél gyakoribb az ilyen mozgás, annál gyorsabban veszíti el a felső réteg a finomabb részecskéit. A humuszos felszín alatt ennek következtében finom szemcsék nélküli kavicsréteg keletkezik. Ezen a rétegen keresztül a víz gyorsan benyomul a töltés mögötti térületre, átáztatja a fedőréteget, amelyet felhajtóerejével megbont, majd a jellegzetes buzgáralakban a felszínre tör. Ha nem javítjuk pieg az altalajt, és nem számoljuk fel a buzgárok keletkezésének okait, a buzgáros terület àz évek folyamán csupán romolhat. Az egész szakaszon igen nagyszámú buzgárt észleltünk. A legveszedelmesebb buzgár Pat pusztánál (Zsitva-torok) keletkezett, ahol a fedőréteg megbomlása és áz altalaj megrongálódása a második világháború alatti bombarobbanás következménye volt. Megfigyeléseink alapján a magyar kartásakkal együtt arra a további megállapításra jutottunk, hogy ott, ahol .az altalaj vízáteresztő, figyelmünket a hullámtérre is ki kell terjesztenünk. Itt számos anyaggödör egyenesen megrövidítette a mentett oldal felé irányuló szivárgás útját, miáltal megnövekedett a víznyomás és a vízfelfakadás ereje. Az anyaggödröket mindenütt, ahol oly sok év eltelte után sem töltődtek fel, gondosan meg kell vizsgálni. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a töltés melletti faültetés kérdése is. Amig a töltések újak voltak és a fásítások fiatalok, káros hatásuk nem volt érezhető. Azonban a fák öregedésével pusztul a gyökérzetük, amely helyenkint a töltés alá, sőt közvetlenül a töltéstestbe is elér. Ügy látszik, hogy a fák és a töltésláb közötti — a.vízjogi törvényben'előírt — távolság valóban minimális, és szabadontartásához ragaszkodni kell. Egyesek azt állítják, hogy ott, ahol a mentett oldalon erdő volt, nem tapasztaltak buzgárokat. Ezeken a helyeken azonban a nagyvíz alatt nem is jártak (mert ezek a területek jobbára éppen azért vannak erdősítve, mert másképp nem hasznosíthatók). A valóság az, hogy a töltés mögött a mentett oldalon számos esetben a fák mellett tört fel a víz, és ezeket a helyeket zsákokkal kellett körülfogni. A buzgárkérdés további széles munkaterület kutatóink számára. A jelenségek megmagyarázásával kell hozzásegíteniük töltéseink megjavításához.