Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XI. Tápay László: Rendszeres töltésmegfigyelések és a töltésállapot-hossz-szelvény

154 Tápay László AZ EGYES VÉDELMI SZAKASZOK RÉSZLETES JELLEMZÉSE Az általános érvényű tapasztalatok ismertetése után áttérünk az egyes védvonalszakaszoknak a töltésállapot-hosszszelvény alapján történő rövid jellemzésére. 1. A szigetközi védvonalon a magassági biztonság elégtelen, az árvízszin messze felülmúlta az összes eddigieket. 2. Az almás/üzitöi töltés újonnan épült és végleges méretre való kiépítése az árvíz alatt fejeződött be. A töltés a partélen van, emiatt a mentett oldalon kellett anyaggödröket nyitni. Ez számos kellemetlenséget okozott. így a 3060 m hosszú fakadóvizes terület (40,5%), továbbá a buzgárok és a csurgások nagyobb része a fedőrétegétől megfosztott anyaggödör területén lépett fel. A gépi tömörítésnek köszönhető, hogy összefüggő hosszabb átázás sehol sem volt, csak helyileg jelentkeztek kisebb szivárgások. 3. A Alosoni Duna jobbpurti töltése kifogástalanul megállta helyét, noha helyenként az eddiginél 50—70 cm-rel magasabb vizet kapott. Csupán az altalajviszonyok folytán képződtek több helyen buzgárok. 4. A Mosoni Duna balparti töltése is kifogástalanul állott. Csupán a fakadóvizek okoztak kellemetlenséget a szakasz teljes hosszának 62,5%-án. 5. A Rába jobbparti töltését csak a Duna visszaduzzadó vize támadta a torkolat feletti mintegy 20 km-es szakaszon. A szakaszon 3 csurgás mutatkozott és 15 600 m hosszon (78%) fakadóvízfeltörés. Szivárgás, buzgár nem volt. 6. A Rába balparti töltése a jobbparthoz hasonlóan viselkedett. 7. A Rábca torkolatánál az árvízszin 1 m-rel múlta felül az eddigi legnagyobbat. Ennek ellenére a jobbparti töltés csak két rövid szakaszon szivárgott. A balparti védvonalon semmiféle rendellenesség nem volt észlelhető. 8. A Marcal kis vízhozama miatt csak a Duna emelte meg a vízszínt a torkolati szakaszon, de magassága nem haladta meg a mértékadó árvízszint. A nemrég erősített jobbparti töltés kifogástalanul viselkedett. A balparti töltés 28%-án szivárgás mutatkozott, de teljes egészében fakadóvizes szakaszon. A fakadóvizek a vonal hosszának 42,7 %-án jelentkeztek. 9. A Nagymaros— Budapest közti védvonalakon a váci és szentendrei Dunaág partjait hiányosan kiépített, kis szelvényű töltések védik, amelyeket sokhelyütt magaspartok szakítanak meg. A kis szelvény következtében sok helyütt jelentkezett szivárgás. Ezen a szakaszon a jeges árvízszin az uralkodó, de a legutóbbi árvíz meghaladta a szivárgás szempontjából mértékadó jégmentes árvizek eddigi legnagyobb szintjét. 10. A Duna balparti védvonalán Budapest és Dunaegyháza között a mértékadó jeges árvízszin 1,80—2,50 m-rel haladja meg a legutóbbi árvíz szintjét. A töltésvonal nagy részének csak lábát mosta az árvíz. Szivárgás csak 1450 fm (1,9%) hosszban elszórtan volt észlelhető, s különösképpen azokon a helyeken, ahol az árvíz csak néhány centiméterrel haladta meg a terepszintet, vagyis a bajok okozója a töltés laza alaprétege lehetett. A Duna töltései közül ez a szakasz okozta a legkevesebb kellemetlenséget. 11. Az Érd és Adony közti jobbparti szakasz adottságai az előbb említettel azonosak, felépítése azonban más. Sok a magaspart, a védvonal nagy részét a