Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XI. Tápay László: Rendszeres töltésmegfigyelések és a töltésállapot-hossz-szelvény

A töltésállapot-hosszszelvény 155 6. sz. állami út alkotja, amelynek egy szakaszától nyári-gáttal sikerült a vizet távoltartani. A visszatöltésezett Keresztúri vízfolyás kisméretű és rossz anyagú gátjai sok gondot okoztak. A szivárgások összes hossza 5000 m (12,4%) volt, amiből 3000 m esett a Keresztúri vízfolyás kétoldali töltéseire. Csurgás nem volt. Buzgár csak a szalmacsárdai zsilipnél fordult elő. 12. A Duna jobbpartján Pakstól Bátáig az árvíz szintje a Sió torkolata fölött 1 m-rel alatta maradt a mértékadó árvízszinnek, lejjebb azonban kb. 20 cm-rel magasabb volt nála. Szivárgás legnagyobbrészt Doromlás és a Siótorok közt, vagyis a bogyiszlói szigeten jelentkezett, mindenütt a fakadóvízzel együtt. A fakadóvizek okáról már fentebb szóltunk ; hosszuk országos viszonylatban a legkedvezőtlenebb : 50,6%. 13. A Sió-csatorna védvonalait a csekély magasság, a meder közelsége és a visszaduzzasztott vízszín jellemzi. Szivárgásokat 4700 m hosszban (6,8%) észleltek, nagyobbrészt fakadóvizes területen. 14. A Nádor-csatorna védvonalán a visszaduzzasztott víz nem érte el az eddigi mértékadó árvízszint. Ennek ellenére is mutatkoztak rendellenességek a védvonal mentén. Foként a fakadóvizes szakasz hossza figyelemre méltó : 9200 m (27,8%). Szivárgás alig volt megfigyelhető. 15. Л Duna jobbparti töltése mentén Mohács és az országhatár között az árvíz kb. 20 cm-rel haladta meg az eddigi legnagyobb szintet. A védvonal nagyrésze a határövezetbe esvén, fenntartását nem végezték olyan gonddal, amint ahogyan szükséges lett volna. A padka hiánya is erősen éreztette hatását. Ennek tulajdonítható, hogy a töltés 18 000 m hosszban (91%) szivárgott és 4 hçlyen csurgott. 16. A Duna balparti védvonalának Solttól az országhatárig terjedő szakaszán a Baja feletti részen az árvizet a nyári gátak jelentős hosszban távoltartották a védvonaltól, és ahol el is érte a víz a töltést, nem volt nagy a vízborítás, mivel az árvízszin kb. 2 m-rel alatta maradt a mértékadónak. Bajánál és Baja alatt a két árvízszin már közel egybeesett s itt a töltés komoly próbát állt ki. 17. A Dunavölgyi főcsatorna jobbparti töltése mentén az árvízszin 50 cm-rel kisebb volt a mértékadónál. Szivárgás és fakadóvíz 400 m hosszban (1,6%) mutatkozott, a rossz anyagból épült gyenge töltés tehát tűrhetően viselkedett. * * * A töltésállapot-hosszszelvények alapján készült az 1954. júliusi dunai árvízre vonatkozóan az I. táblázat, amely természetesen nem alkalmas általános érvényű megállapításokra, de mégis számos hasznos ad tájékoztatást ad védtöltéseink fejlesztési irányelveinek szempontjából. A töltések árvízi állapotára vonatkozó adatok rögzítése töltésállapot-hosszszelvény alakjában a bevezetőben felsorolt szempontok szerint a jövőre nézve is hasznos segíts'éget jelent. Ezért törekednünk kell arra, hogy az ábrázolásmód kezdeti fogyatékosságait kijavítsuk, és az állapotfelvételt az első adódó alkalommal ki kell terjesztenünk a Tisza vízrendszerére is. Magától értetődő feladatunk végül, hogy a töltésállapot-hosszszelvény adatait újabb árvizek alkalmával kiegészítsük és a régebbiekkel összehasonlítsuk.