Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

616 Kisebb közlemények készít az árhullám levonulásáról, végül előterjesztést tesz a körzetek és a szakaszok műszaki vezetőinek kinevezésére és visszahívására. A körzeti árvízvédelmi meghatalmazott és a körzeti műszaki vezető egybehangolja a helyi szervek árvédelmi intézkedéseit, a készültség elrendelése után teljes jogkörrel eljár az árvédelmi ügyekben, mozgósítja a szükséges anyagokat és munkaerőket. A helyi árvédelmi műszaki vezetőkön, gátfelügyelőkön és gátőrökön kívül az árvédelem rendelkezésére állnak még az előre megszervezett munkáscsapatok is, amelyek ebből a célból külön kiképzést kapnak és kötelesek a műszaki vezető rendelkezései szerint árvíz idején haladéktalanul munkába állani. Csehidi Géza AZ ÁRVIZEK ELLENI KÜZDELEM LENGYELORSZÁGBAN 627.51 (438) A lengyel krónikákban az árvizekre vonatkozó feljegyzések 988-ig nyúlnak vissza. A múlt század legnagyobb árvize 1813-ban volt. Az utolsó 50 évben az 1903, 1924, 1925, 1927, 1934 és 1947. évi árvizek emlékezetesek. A Visztula deltája mentén már a XIII. században építettek helyi jellegű árvédelmi töltéseket. Nagyobb szabályozási munkákra csak 1794 óta került sor, amelyek az ország akkori megosztottsága folytán az egyes országrészekben különbözőképpen folytak. Áz ország nyugati részében az egykori német területen a W'arta szabályozása 1794-ben, a Visztula szabályozása 1830-ban kezdődött. A töltésépítéseket ármentesítő társulatok végezték. Az Odera mentén 1904 és 1935 között 10 000 hektárt ármentesítettek, ármentesítetlen maradt 15 300 ha. A középső Odera mellékfolyóin több, főleg árvédelmi célt szolgáló víztárolót építettek. Az 1918-ig az osztrák-magyar monarchiához tartozott déli területen a felső Visztula és Dnyeszter szabályozásának költségeire az 1901. évi osztrák víziberuházási törvény, a hegyi folvókéra az 1907. évi törvény államsegélyt biztosított. 1914-ig a felső Visztula töltésezése és Krakó város körgátja készült el. A keleti országrészeken a cári uralom alatt csak kisebb, helyi jellegű töltéseket építettek. 1918 és 1939 között az ármentesítés terén kevés történt. Az 1924. évi árvíz hatására Varsó és Poznan vidékén épültek töltések és egy víztároló készült. 1934-ben erősebb ütemű töltésépítési és erősítési munkák indultak meg a felső Visztula balpartján és a San torkolata alatt. 1934 óta 15 000 hektárt ármentesítettek, ami a Visztula völgyében ármentesített területek 33%-a. A háború befejezése óta erőteljesen megindult a középső Visztula szabályozása. A Varsó alatti szakaszon a tervezett munkák harmadrészét végezték el. A felső szakaszon a helyzet siralmas, mert 1914 óta még az osztrákok által épített szabályozó művek fenntartása is elmaradt. A két háború között az árvízvédekezés több érdekelt minisztérium hatáskörébe tartozott. Jelenleg az árvédelem legfelső szerve a minisztertanács mellett működő, az érdekelt tárcák képviselőiből alakított Árvízvédelmi Főbizottság. A Főbizottság műszaki és társadalmi osztályra tagozódik. Az osztályok tagjait csak szükség esetén veszik igénybe. A Főbizottságéhoz hasonló a területi (vajdasági, járási és községi) árvédelmi bizottságok összetétele. Az egyes szervek működését a Főbizottság titkársága irányítja. Az árvízvédelmi készültséget a veszélyeztetett területen — meghatározott vízállásoknál — a vajdasági tanács elnöke rendeli el. Pontosabb ügyekben a Főbizottság intézkedik. Ez biztosítja a szükséges katonai segítséget, megállapítja a károk nagyságát és javaslatot tesz helyreállításukra. A károk helyreállítása az illetékes minisztériumok feladata. A kárt szenvedett lakosság megsegítését a társadalmi osztály szervezi meg, amelyet a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium képviselője irányít. Az évi átlagos árvízkár a Visztula völgyében 90 —100 millió zloty, az Odera völgyében 70 millió zloty.