Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

506 Binnyei István Két, vagy többirányban működtethető szivattyútelepeket csak akkor lehet tervezni, ha a különféle rendeltetésű üzemek nem esnek azonos időszakra. Tudjuk, hogy az öntöző- és belvízátemelő szivattyútelepek üzemideje az év folyamán úgy oszlik el, hogy amikor öntözni kell, nein kell lecsapolni. Ezért önként adódik az a gondolat, hogy a gépiberendezés fokozottabb kihasználása érdekében a kétféle rendeltetésű szivattyútelepet egyesítsük. Az első kétirányban működtethető szivattyútelepet ennek a gondolatnak megvalósítása érdekében építették a század elején. A teleppel a későbbiek folyamán részletesen foglalkozom, itt csak annyit jegyzek meg, hogy ennél a telepnél az öntözés csak viszonylag magas tiszai vízállásoknál volt lehetséges, tehát nem volt üzemszerű. Üzemszerű öntözést biztosító, kétirányban működtethető szivattyútelepet először Győr-Révfalunál 1929—30-ban építettek. A második hasonló szivattyútelep a hódmezővásárhelyi öntözőrendszerben épült 1942—47 között. Ebben a rendszerben az öntözővizet a lecsapoló-főcsatornában lehet szállítani és így nemcsak a szivattyúk, de a csatornák is kétirányú vízszállításra használhatók fel. A második telep, amelyről meg kell emlékezni, a villogói szivattyútelep. Ez abban különbözik az előzőtől, hogy az öntözővizet a szivattyúk nem a lecsapolófőcsatornába, hanem tőle független, magasvezetésű öntözőcsatornába emelik, azonkívül lehetséges az is, hogy a belvizet öntözés céljaira felemelhessék. További fejlődést mutat a tiszakeszi telep, amelynél az üzemidőkihasználás az előző két telephez képest lényegesen kedvezőbb, mert a hortobágyi halastavak vízellátását is ez a telep biztosítja azon kívül, hogy öntözővizet és belvizet tud átemelni, sőt kétirányú működése egyidejűen is lehetséges. Külön csoportot alkotnak azok a szivattyútelepek, amelyeknél a kétirányban való vízszállítást nem ugyanaz a gépiberendezés végzi, hanem a tulajdonképpeni szivattyúteleptől független — rendszerint úszóműves — vízkivételi mű. A telep-típusokat példákon mutatom be. A részletes tárgyalás alkalmával látni fogjuk, hogy lényegében az öntözési igény, a rendelkezésre álló vízmennyiség és a telephez csatlakozó csatornák elrendezése alakította ki a különböző típusokat. A törekvés minden esetben a gazdaságos üzem, a legkisebb mélyépítési és gépészeti költségekkel, a gépiberendezés lehetőleg minél hosszabb idejű folytonos kihasználásával. Ki kell emelnem azonban azt is, hogy a belvízátemelő szivattyútelepek gépészeti berendezésének túlságba vitt kihasználása sok veszélyt rejt magában, pedig folyton fejlődő mezőgazdaságunk — különösen a nagyüzemi termelés mellett — megkívánja, hogy a belvízmentesítés feltétlenül biztos legyen. Ez csak akkor lehetséges, ha a gépek ápolására és a szükséges javítási munkára elegendő idő áll rendelkezésre. 1. A műréti szivattyútelep A század elején épült Mindszent községgel szemben, a Tisza jobbpartján, a műréti szivattyútelep. Elsőrendű rendeltetése •— amint a 14. ábrából is megállapítható — a belvizeknek a Tiszába szivattyúzása. Érdekes azonban, hogy már abban az időben is gondoltak a magasabb tiszai vízállásoknak, főleg a zöldáraknak, öntözési célokra való kihasználására. Ezért a gépi berendezést úgy alakították ki, hogy a szivattyútelep alkalmas legyen tiszavíznek a lecsapolócsatornába való beszivattyúzására is. Evégből az akkori technikai fejlődésnek mindenben megfelelő és viszonylag jó hatásfokkal dolgozó turbina-szivattyúkhoz olyan csővezetékrendszert terveztek és építettek, hogy a telep a tolózárak megfelelő nyitásával, ill. zárásával kétirányban is tudjon vizet szállítani.