Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

472 Pattantyús—Trenka b) A szivattyúleiepek elrendezése Új szivattyútelepeink építésekor nem szabad szem elől tévesztenünk a feladat célját, amelyet sokszor nem veszünk kellően figyelembe. A feladat a megszabott vízmennyiségnek magasabb szintre való emelése. Ez csak szivattyúval lehetséges. A főszerep tehát a szivattyúé. A gépház feladata elsősorban a gépek megóvása az időjárással szemben, az alépítményé pedig a víznek a szivattyúkhoz való hozzávezetése és elvezetése. Az alépítményben kialakított betoncsatornák helyettesítik sok esetben a szivattyúhoz szorosan hozzátartozó szívó- és nyomóidomot is. Űj szivattyútelepeink tervezésekor tehát az alábbiakat kell szemmel tartani :: A feladat alapadatainak ismeretében először mindig a szivattyútípust és annak elrendezését kell megállapítani, és az épületet ennek megfelelően a gazdaságosság szemmeltartásával kialakítani. Ez elsősorban a szivattyúgyár gépészmérnökeinek a feladata. A telephez vezető és attól elvezető csatornarendszer megtervezése nagyobbrészt a vízépítőmérnök feladata. A gépház alépítményének, a szivattyú üzemét befolyásoló részeinek, — például a szívóaknának — megtervezéséhez a vízépítőmérnök és a gépészmérnök együttműködésére van szükség. A rosszul kialakított szívóakna káros befolyása a szivattyúk üzemére közismert. Az alépítménynek szorosan a szivattyúhoz tartozó részeit, bár betonból készülnek, a szivattyút tervező gépészmérnöknek kell méreteznie. Bármilyen jól szerkesztett szivattyúnak hatásfokát a csatornarendszer kedvezőtlen kialakítása jelentősen leronthatja. Ilyenkor rossz lesz a telep összhatásfoka is. Jó hatásfok eléréséhez biztos útmutatást csak az egész szivattyútelepre kiterjesztett kismintavizsgálatok adhatnak. A szivattyú kismintáját tehát a szívócsővel és a nyomócsővel is ki kell egészíteni. A kisesésű vízerőművek turbináinak kisminta-vizsgálatait is mindig a csigaházzal és szívócsővel együtt végzik el. A turbinát szállító cég csak akkor szavatol a teljesítményért, ha a csigaház és a szívócsatorna pontosan a tervrajzai szerint készül. A gépházat alakítsuk ki a legnagyobb takarékosság szemmeltartásával, mert csak így fokozhatjuk a kis kihasználási óraszámmal működő telep gazdaságosságát. Erre vonatkozólag jó példát nyújtanak egyes külföldi szivattyútelepek, amelyeknél az építményt a végletekig leegyszerűsítik, anélkül azonban, hogy ezzel a szerelést és az üzemvitelt megnehezítenék. Itt ismét hivatkozunk a kisesésű vízerőtelepekre, ahol gépcsarnok helyett igen gyakran csak egyszerű, úgynevezett gépkamrát építenek, sőt sokszor még ezt is elhagyják és a gépeket csak lemezből készített burkolattal védik meg. Ez utóbbi megoldásnak nem vagyunk hívei, csupán azért említettük, hogy szemléltessük a gépház egyszerűsítésére irányuló törekvéseket. Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szivattyútelepek helyes és gazdaságos megtervezéséhez a vízépítők és a vízgépészek legszorosabb együttműködésére van szükség. A nagyobb öntöző- és belvízátemelő-telepek kialakításában az elmúlt 10 év alatt nem mutatkozott lényeges fejlődés, mert az öntözés rohamosan növekvő igényeit általában ideiglenes megoldásokkal hidalták át. Az újonnan tervezett létesítmények vízépítési szempontból részben hasznosították a nagy tiszai telepeken szerzett tapasztalatokat, lényeges fejlődés azonban sem vízépítési vonatkozásban, sem a gépészeti berendezés területén nem észlelhető. Jelentős gazdasági eredménnyel járt a közelmúltban az öntözö-belvízátemelö, az ún. két irányban működtethető (reverzibilis) telepek kialakulása. Az ilyen kedvezőlehetőségeket az új telepeken is igyekeznek kihasználni.