Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

A belvízrendezés fejlesztése 33. kidolgozásánál jelentős szerepet játszanak az öntözésből, a vízlépcsők duzzasztásából, valamint a mezőgazdaság fokozott igényeiből előálló újabb szükségletek, továbbá a tározási és vízvisszatartási Tehetőségek kiépítése. A belvízrendezési terv végrehajtása után kerülhet sor a mezőgazdaság magasabbrendű vízügyi beruházásaira, az öntözésre és folyócsatornázásra. Sajnos, a helyzet nem ilyen egészséges, mert a legutóbbi száraz évek során mind az öntözés,' mind a folyócsatornázás nagy lendülettel haladt előre, míg a belvízrendezés céljaira évek során át csak kisebb összegek állottak rendelkezesre. Az 19öt. év az első, amely jelentős beruházást irányzott elő a belvízrendezés terén. A belvízrendezés fejlesztésének országos terve az egyes vidéki hivatalok tapasztalatokban gazdag mérnökeinek tanulmányai, és helyi belvízrendezési terveik alapján készül. Befejezésének határidejét a gépgyárak teljesítőképességének, továbbá az anyag-, munkagép- és munkaerőszükségletnek figyelembevételével, a sürgősség ellenére sem tűzhetjük ki korábbra, mint a negyedik ötéves terv végére, 1969-re. A terv végrehajtásához mintegy 60 millió m

3 földmunkára van szükség, aminek mintegy 45%-a csak gépi erővel végezhető el. Ehhez a fenntartási munkákon kívül legalább 15 új kotrógép szükséges. A szivattyútelepek gépészeti berendezésének súlya hozzávetőleg 14 000 tonna. A bsruházási terv összeállításánál természetesen különös figyelemmel kell lenni az öntözés és a Tiszacsatornázás előrehaladottságára. c) Az öntözés hatása a belvízrendezésre A belvízrendezés nemcsak múlhatatlan követője az ármentesítésnek. Elengedhetetlenül meg kell előznie az öntözést és a folyócsatornázást. A tiszafüredi öntözőrendszer létesítésekor a terület nyugati részének belvízrendezését nem oldották meg. Ennek következtében már 1952-ben, a száraz nyár ellenére, az elmocsarasodás jelei mutatkoztak ezen a területen. A mezőgazdasági termelésnek csak megfelelő fokig kiépített belvízrendezés után szabad az öntözést bevezetnie. Megfelelő belvízrendezés nélkül csapadékosabb időjárás esetén mind az öntözés, mind a folyócsatornázás hatványozottan növeli a belvízkárokat. A múlt téli belvízvédekezés alkalmával a sűrűbben telepített rizsterületeken, így Tiszasüly és Kisújszállás környékén, súlyosabb volt a helyzet, mint a 40-es években. Az öntözés ugyanis nemcsak 30—40, sőt még nagyobb százalékkal növelheti a belvízmennyiséget a talaj vízzel való telítése és vízbefogadóképességének ezáltal bekövetkező csökkenése folytán, hanem az öntözött területek sűrű csatornahálózata révén meggyorsítja a befogadómenti területeken a csapadékvizek összegyülekezését is. Az öntözőtelepek lecsapolóhálózata 50 — 100 liter/km

2 fajlagos vízszállításra épül — azonban csak a legközelebbi belvízcsatornáig. A belvízcsatornahálózat megfelelő bővítése, illetve karbanhozatala azonban hiányzott eddig az öntözési tervekből, a belvízrendezésre pedig nem volt megfelelő hitel. Az öntözővízzel telt belvízcsatornák fenntartása lényegesen költségesebb, a normálisnak mintegy kétszerese. Több az iszapolás, és többszöri kaszálás szükséges. A csatornákban majdnem egész évben víz van, ezért kézi erővel nem iszapolhatók ki. Az iszap csak gépi kotrással volna eltávolítható, azonban kotrógép alig áll rendelkezésre. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott, ahol a belvízcsatornahálózatot használták fel öntözővíz vezetésére, a kettős cél szolgálata igen hiányos volt és sok nehézséget szenvedett, azonkívül utólagosan jelentős költséget igényelt. Általában gazdasá-