Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

24 Pichler János gosabb az öntözővíz vezetését a belvízcsatornahálózattól független, magasvezetésű csatornákkal megoldani. A csurgalékvizeket azonban természetesen a belvízcsatornákon át kell a befogadóba vezetni. Az öntözőrendszerek nagyarányú kiépítése folytán az öntözhető területek nagysága az 1947. évben üzemelt 20 000 kat. holdról 1954-ben 200000 kat. holdra emelkedik és 1969-ig csak a Tiszavölgyben 1 200 000 kat. holdra fog növekedni, 6. ábra. Az öntözhető területek nagysága a belvízgyüjtők százalékában, a 4. ábra számozásának megfelelően. Fig. 6. Étendue des surfaces pouvant être irriguées dans la vallée de la Tisza. La superficie des tercles est proportionnelle avec celles des unités géographiques de la fig. 4, les surfaces hachées indiquent la quote-part des surfaces susceptibles d'être aménagée pour l'irrigation. Actuellement la superficie irriguée de la vallée de la Tisza est de 840 km-, celle pouvant être aménagée pour l'irrigation de 6900 km

2