Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XII. Csermák Béla: A regionális vízgazdálkodási tervezés

244 Csermák Béla « végül rámutassunk azokra a teendőkre, amelyek elejét veszik a tározási lehetőség kihasználását korlátozó másirányú területfelhasználásnak. A legnagyobb jelentősége és irodalma

6 a szabadfelszíni tározóknak van. Ezeknek azonban — a sok előnyös hatásuk mellett — hátrányaik is vannak (nagy szivárgási és párolgási veszteség, területveszteség, költséges műtárgyak). Az említett hátrányokat nagyrészt kiküszöbölik a felszínalatti tározók, amelyek különleges esetekben sikerrel alkalmazhatók. Kialakításuk a folyóvölgyek nagy vízfelvevőképességű és terjedelmes alluviális rétegeinek, vagy kivételesen a karsztos hegységek járatainak és üregeinek a felhasználásával történhet. A felszín alatt tárolt víz kitermelése általában meglehetősen körülményes és korlátolt. 2. A felszínalatti vízkészlet számbavétele A hasznosítható felszínalatti vizek jelentősége mennyiségi vonatkozásban nálunk a felszíniek mögött van. (Minőségi igények kielégítésénél viszont fordított a helyzet.) A felszínalatti vízkészlet mennyiségi megítélésénél általában hiányzik még a vízháztartási egyenlet tényezőinek megnyugtató módon való ismerete. A hasznosítható vízkészleten itt a rablógazdálkodás nélkül tartósan kitermelhető vízmennyiséget értjük. Vagyis átlagosan legfeljebb csak a beszivárgó csapadékvíznek azt a hányadát használhatjuk fel, amely a növényzet és a talaj párolgásán kívül fennmarad. Száraz időszakban eszerint az egyidejű utáripótlódó vízhozamnál több is kivehető, mert ezt a fokozottabb kihasználást pótolják a csapadékdúsabb időszakok — de sohasem szabad a statikus tartalékhoz nyúlnunk. A felszínalatti vízkincs kímélése érdekében a kombinált vízkivétel ajánlható. Ennél a vízigények fedezése rendszeresen a felszíni vízből történik és csak a szárazságok idején — tartalékként — kerül sor a felszín alatti víz igénybevételére. A felszín-közeli talajvizeket illetően a folyóvölgyek kavicsterraszait, a hegységek lábainál elterülő homokos-kavicsmezőket és a síkvidéki vízvezető rétegeket érdemes vizsgálni. — A karsztvíz a Dunántúl nagy részén és a Bükkben jut jelentős szerephez, míg a mélységi réteg- (ártézi-) vizek főleg az alföldi területeken fontosak. A hasznosítható mennyiség ábrázolása a km

2-ként kitermelhető értékek megadásával, a folyóvölgyekben pedig ir.cg a felszíni vizeknél említett hossz-szelvényszerű rajzban is történhet. B) MINŐSÉGI SZÁMBAVÉTEL A vízminőségi vizsgálatok azt a célt szolgálják, hogy a vízhasználók részéről feltett minőségi vonatkozású kérdésekre a terv felvilágosítást nyújtson. A legsúlyosabb problémákkal feltétlenül a felszíni vizeknél találkozunk, amelyekbe egyre több elégtelenül tisztított ipari- és házi szennyvizet vezetnek be. Ezeknek veszélyességi sorrendje hazánkban az alábbi : Szénfeldolgozó ipar, kohók, acél- és vasművek, élelmiszeripar, kender- és lenfeldolgozó üzemek, bőrgyárak, cellulóze- és papírgyárak, vegyiművek, textilgyárak, száraz desztillációs üzemek, bányavizek. Nem kevésbbé veszélyes lehet azonban a városi szennyvíz is. A vízfolyások vizének elbírálásához a következő minőségi jellemzők ismeretére van feltétlenül szükség : c Mosomji E.: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Vízügyi Közlemények 1947. — 1-4. és 1948. — 1. sz.)