Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XII. Csermák Béla: A regionális vízgazdálkodási tervezés

Vízgazdálkodási tervezés 245 hőmérséklet, ülepedő anyagok, pH-érték, változó és összes keménység, kalcium, vas és mangán, szulfátok, kloridok, agresszív szénsav, fenolok, oxigéntartalom, oxigénfogyasztás, ötnapos biokémiai oxigénigény (BOI

5) és — különleges esetekben — kólititer. Az ábrázolás, a hidrológiai jellemzőknél mondottakkal egyezően, vagy egy szelvényben, az időbeni alakulás felrakásával, vagy hossz-szelvényszerüen, jellemző átlagértékek feltüntetésével történik. ** A vízfolyások szennyvízviszonyai felől a legjobb áttekintést az átlagértékekre készített szennyvízlerhelési ábra adja. A vízfolyás megterhelésére, illetve terhelhetőségére ugyanis jellemző a csatornázásba bekapcsolt lakosszámnak és a befogadó vízfolyás közepes kisvízhozamának a viszonyszáma, amit szennyvízterhelésnek nevezünk. Ennek egysége az 1 l/s folyóvízre eső lakosszám. A szennyvízterhelés számításánál a házi szennyvizeken kívül az ipari szennyvizet is tekintetbe kell venni — úgy, hogy a biokémiai oxigénigény szerint az ipari szennyvizeket lakos-egyenértékre számítjuk át, vagyis megállapítjuk azt a lakosszámot, amellyel az ipari szennyvíz egyenlő BOI

s-t képvisel. Tisztítóberendezések esetén természetesen figyelembe kell vennünk a derítőhatást, továbbá ismernünk kell a vízfolyások öntisztító erejét is. Imhoff és Kalweit nyomán példán mutatjuk be a szerkesztés lépéseit (1. ábra). Az ábrázolt folyószakaszt négy város (A, C, D, E) és két ipari üzem (B, F) szennyvize terheli. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy a biológiai tisztítás szükségességét, a régebbről ismeretes minimálisan 500-szoros higítás helyett, ma már inkább a maximálisan 30-as szennyvízterhelés értékéhez kötik. III. A VÍZSZÜKSÉGLETEK MEGHATÁROZÁSA A vízmérleg összeállításához, tehát a vízzel való tervszerű gazdálkodáshoz ismernünk kell az egyes vízhasználatok jellemző adatait. Az adatfelvételt az alábbi fogyasztási ágazatokra szoktuk kiterjeszteni : a) Az ivó- (háztartási-) vízszükséglet, b) az öntözés vízszükséglete, c) az ipar vízszükséglete, d) a halastógazdaságok vízszükséglete és e) a MÁV vízszükséglete. Mindezeknél a jelentéktelenebb (kb. 200 m

3/nap, azaz mintegy 2 l/s alatti) vízigényű vízhasználatokkal nem foglalkozunk. A kérdőívekkel történő adatfelvétel általában megbízhatatlan. Ennek oka, hogy sok vállalatnál stb.-nél még mindig nem vetnek kellő súlyt a vízügyek intézésére. (Vízóráról nem gondoskodnak^ vízügyi szakember vagy nincs, vagy egyéb munkáitól éppen a vízkérdéssel alig tud foglalkozni stb.) — Közvetlen és beható helyszíni tapasztalatszerzésre — a legmegbízhatóbb módszer alkalmazására — pedig a kutatónak, illetve tervezőnek az utóbbi időkben adminisztratív okokból alig volt lehetősége. Vízhasználati-helyenkint mind a jelenlegi, mind a tervezés távlati időszakára általában feltétlenül szükséges az alábbi adatok ismerete: a vízszükséglet átlagos- és szélső értékei — ez utóbbinál az időpontok feltüntetésével ; a víz beszerzési forrása és ennek teljesítőképessége ; a szennyvíz mennyiségének átlagos és szélső értékei — ez utóbbinál az időpontok feltüntetésével ;