Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XII. Csermák Béla: A regionális vízgazdálkodási tervezés

Vízgazdálkodási tervezés 243 9. Vízienergia (az elméleti vízienergiakészlet, a jelenlegi és a tervezett kihasználás). 10. Hajózás (a természetes és a mesterséges víziutak ; a hajózás vízigénye). II. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLET SZÁMBAVÉTELE A számbavételnek a mennyiségi és a minőségi vonatkozású kérdésekre egyaránt ki kell terjednie. A) MENNYISÉGI SZÁMBAVÉTEL A kérdést a víz származásának megfelelő, alábbi tagolásban tárgyaljuk : 1. A jelszíni vízkészlet számbavétele. 2. A jelszínalatti vízkészlet (felsőtalaj-, karszt- és mélységi rétegvíz) számbavétele. 1. A jelszíni vízkészlet számbavétele A vizsgálat módszertani kérdéseit és gyakorlati végrehajtását Lósz/ó//í/Woldemár

5 ismertette. A vízhozamok jellemző értékei megbízható módon csak részletes, és legalább 10 éves múltra visszatekintő vízhozamstatisztika alapján határolhatók meg. Mivel kisebb vizeinknek a bevonása a rendszeres vízrajzi megfigyelésbe csak az utóbbi időben történt meg, ezeknél a szokásos statisztikai módszerek helyett a közelítő eredményt szolgáltató közvetett módszereket kell alkalmaznunk. Ezek természeti-földrajzi meggondolásokra támaszkodnak és komplex hidrológiai kutatás néven foglalhatók össze. Ennek lényege, hogy éghajlati alapon megszerkesztendő a fajlagos vízszállítás hosszúidejű átlagának izometrikus térképe. Ezt néhány részletes vízhozamstatisztikájú állomás adatai alapján módosítani kell, hogy a domborzati és földtani viszonyoknak, továbbá a növénytakarónak, illetve művelésmódnak a lefolyásra gyakorolt hatása figyelembevehető legyen. Az évi és a havi viszonylatban jellemző egyéb értékek meghatározására az így meghatározott középértékek és a vízhozamstatisztikával rendelkező állomások adataiból levezetett viszonyszámok segítségével kerül sor. A vízhozamstatisztika és a komplex kutatás eredményeinek ábrázolása kétféle módon történik : a) Egy szelvényben tüntetjük fel a hidrológiai jellemzők időbeni alakulását. b) Hidrológiai hossz-szelvényen, a vízfolyás teljes hosszában felrakjuk az egyidejű (ill. közel egyidejű) legjellemzőbb értékeket. A kerettervezésnél az egymást kiegészítő két mód közül a hossz-szelvényszerű ábrázolást kell különösen kiemelnünk. A mezőgazdaság és az ipar rohamos fejlődése folytán a legutóbbi időkben ugrásszerűen megnövekedett a tározás jelentősége. A regionális tervezésen belüli tározó-tervezés célja az, hogy a jelenlegi és a jövőbeni vízigények alapján feltárjuk a tározók szükségességét, majd felkutassuk a tározásra alkalmas helyeket, tanulmányi szinten elvégezzük a vonatkozó számításokat, 5 IAszlófjij \V.: Л kisvízfolyások hozamainak meghatározására szolgáló módszerek. (A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, X. 3 — 4. sz.) Lászlóljy—Szesztalj— Szilágyi : A felszíni vízkészletek számbavétele. (Vízügyi Közlemények 1953. - I. sz.) 16* - 8-16