Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

74 A felszíni vízkészletek számbavétele vényváltozások járulnak, és végül előfordulhatnak a szokásosnál nagyobb mérési hibák is. Az ismertetett eljárásokkal figyelembe tudjuk venni az egyik vagy másik, «setleg az uralkodó tényezőt, de teljesen nem szüntethetjük meg a pontok szóródását. A különböző zavaró körülmények összejátszása rendkívül megnehezíti a vízhozamgörbék szerkesztését. Kisesésű alföldi folyóinkon szinte lehetetlen olyan szelvényt találni, amelyben legalább időnkint ne érvényesülnének duzzasztó hatások. A 45. ábra a Tisza 250 km hosszú torkolati szakaszán 1937 őszén észlelt vízállásokat szemlélteti. Feltüntettük a Dunának a torkolat közelében fekvő újvidéki vízmércéjén leolvasott vízállásokat, továbbá a szakasz két nagy mellékfolyójának vízállásait is. A Tiszán és mellékfolyóin kisvíz uralkodott, míg ugyanakkor a Dunán aránylag magas árhullám vonult le. Látjuk, hogy a kis nyíllal jelölt szept. 23-i csongrádi tetőzéssel egyidőben a lejjebbfekvő tiszai vízmércéken is tetőzött a víz. Ugyancsak szabályosan vonult le az az árhullám, amely Csongrádon szept. 28-án tetőzött. De a dunai visszaduzzasztás hatására szept. 30-ától kezdve Szegeden, október 1-étől Algyőn is áradt a Tisza, Mindszenten pedig 3 napon át változatlan volt, noha ugyanakkor mind Csongrádon, mind Kunszentmártonban, mind Makón apadás volt észlelhető. A szegedi és algyői vízállások görbéje egészen határozottan mutatja, a mindszenti pedig sejteti a Duna visszaduzzasztását. A távolhatás tehát meghaladta a 200 kilométert 1 46. ábra. A szelvényterület és a vízszínesés egyidejű változásai egy árhullám levonulása során és hatásuk a vízhozamgörbe alakulására (Tisza, Tiszapüspöki, 1895 március — május) Figg. 46. Apparition simultanée de l'effet de Vécoulement nonuniforme et de la variation du lit alluvionnaire dans le profil de Tiszapilspôki lors de la crue de la Tisza en avril 1895. A duzzasztóhatások mellett folyamatos mederváltozásokkal is számolni kell. Tudjuk, hogy árvíz idején a gázlóküszöbökön kisebb, a kanyarulatok tetőpontján nagyobb a vízszínesés, mint kisvíz idején. Mivel az elragadóerő az eséssel arányos, áradás idején a gázlóküszöbökön feltöltődés, a kanyarulatok tetőpontján kimélyülés következik be. Ennek folytán az ugyanazon vízállásnál áradáskor felvett keresztszelvény területe az előbbi helyeken kisebb, az utóbbiakon nagyobb, mint apadó vízállásnál. A szelvényterületek F = cp(H) görbéje tehát ugyanúgy hurkot ír le, mint a vízhozamoké és a sebességeké. A (3,17) képlet tehát, — amely a kereszt-