Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - XI. Kisebb közlemények

Felszínalatti víztározók 473 A kevésbbé áteresztő, finomabb homokot tartalmazó medence töltési és ürítési sebessége lényegesen kisebb, mint a kavicsos anyaggal feltöltötté, viszont a kitermelt víz. kevesebb mechanikai, bakterológiai szennyezést tartalmaz. Természetes állapotban kétféle medencetípus található : lefolyástalan és természetes lefolyású medence. Az előbbi meglehetősen ritka, többnyire a lerakódás utáni tektonikai mozgások következtében jön létre. Természetes lefolyású medence a folyóvölgyek durva alluviuma. A medence hasznos térfogatának meghatározásához ismerni kell a medencét határoló vízzáró kőzetek felszínének domborzatát : szintvonalas helyszínrajzát! A felmérés gazdaságosan szeizmikus módszerrel végezhető el. A vitás helyeken feltáró fúrásokat kell végezni, melyeket ezután célszerű vízzáróan tömíteni. A vízzáró kőzetek felszínét feltüntető szintvonalas térkép és a talajvíz mozgásirányának ismeretében eldönthető, hogy a medence hol zárható le legelőnyösebben földalatti gáttal és milyen vízszint tartása lehetséges. A tározó hasznosítható víztérfogata : У h = «(V - V

0) - (V„ + V

p) ahol : Уд a У V„ V« Elrendezésük és töltésük szerint а tározók két csoportba oszthatók : a) A felszíni víz felfogása a felszínen, egyszerű keresztgátakkal történik. Az alacsony földgátak mögött meggyűlik az érkező csapadékvíz és megindul a beszivárgása : a medence töltődik. b) A töltővíz gyűjtése és a töltés idejéig történő tárolása — kedvező geológiai viszonyok között — történhet külön, kisebb felszíni, völgyzárógátas vízgyűjtőmedencében. A medencét a nagy párolgási veszteségek elkerülése céljából célszerűen nyár elején töltik. Természetesen a nyár folyamán, ha van rá mód, utántöltést is lehet végezni. A vízgyűjtőtől töltőcsatorna vezeti a vizet a- felszínalatti víztározó helyéhez. A tározó területén, a víz elosztása és elszivárogtatása árokrendszer, vagv a fent leírt keresztgátas medencék segítségével történik. A műtárgyak építéséhez a helyszínen található anyagokat használjuk : a gátak anyaga agyag. A földalatti gáttestek létesítésénél szóbajöhet az altalajkövesítés. Az erre szolgáló fúrólyukakat legalább két sorban kell elhelyezni, sakktáblaszerű elrendezésben. 10 — 30 m víznyomáshoz elég 1,5—2 m vastag felszínalatti gát. A vízkitermelés módjai megegyeznek a talajvíz kitermelésénél használt módszerekkel. Ha a tározó létesítése pusztán a kisvízi hozamok növelése céljából történt és a víz minőségére nincsen kikötés, a kitermelés egyszerű lecsapoló árkok segítségével is történhet, azonban ebben az esetben a kitermelendő vízhozam szabályozása nehézkesebb. A töltővíz minőségével szemben, a felhasználás módjától függő különleges követelményeken kívül, a következő általános követelményeket támaszthatjuk : a) Hordaléktól a lehetőségig mentes legyen, legfeljebb 10 mg/liter lebegtetett anyagot tartalmazhat. Kísérletek tanulsága szerint a lebegtetett anyag 80 súlyszázaléka homokon való átszűrésnél a réteg felső 5 cm-ében helyezkedik el, a maradék 30—50 cm-re is lehatol. Az eliszapolódás (kolmatáció) a töltés sebességét jelentősen csökkenti. A felszín időnkénti boronálásával (fogasolásával), erősebb eliszapolódás esetén pedig a vékony iszapréteg lenyeséssel való eltávolításával lehet ellene véde= a medence hasznosítható víztérfogata m

s-bcn, a víztartóréteg szabad hézagtényezője, amelyet megkapunk, lia a teljes térfogatra vonatkoztatott hézagtérfogatból levonjuk a talajszemcsékhez tapadt kötött vizet. Ha pl. valamelv 0,475 mm szemcseátmérőjű homoktalaj hézagtérfogata 38,9 % és a kötött vízé 5,1%, a 0,389 - 0,051 -= - 0.338. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kötött víz nem állandó érték ; függ a hőmérséklettől, a víz minőségétől, a kőzet fizikai tulajdonságaitól stb. : a medence teljes térfogata m

3-ben, amelyet felülről a tervezett vízszin, oldalt és alulról a vízzáró rétegek határolnak, = holt tér, a ki nem használható térfogat m

8-ben ; nagysága a vízzáró fenékréteg domborzati viszonyaitól és a vízkitermelés módjától i'iigg, = az elszivárgás (elfolyás) okozta vízveszteség m

3-ben, párolgási veszteség m

8-ben, amely függ a felszín és vízszin relatív helyzetétől, továbbá a helyi éghajlati viszonyoktól. Nem szabad elfelejteni, hogy a felszín közelében lévő talajvíztükör párolgása nagyobb a szabad víztükör párolgásánál. A nagy párolgási veszteség elkerülése céljából a vizszint legalább olyan mélyre kell tervezni, hogy a legfelső réteg már ne kapjon kapilláris uton utánpótlást.