Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - XI. Kisebb közlemények

474 Kisebb közlemények kezni. A lenyesett iszapot — ha kellően vízzáró — esetleges bővítés, fenntartás alkalmával építéshez használhatjuk fel. b) A víz esetleges kémiai reakciója ne okozzon olyan kicsapódást, amely a medencét feliszapolja. c) Mikroorganizmustól mentes legyen. d) Műtárgyakat, csővezetékeket ne korrodáljon. A felszínalatti víztározók előnyei : A kitermelhető víz hőmérséklete az év folyamán alig változik, a kitermelés fagy esetén is zavartalan. A víz minősége is kevéssé ingadozó. A szennveződési lehetőség kisebb, mint a nyílt felszínű tározóknál. Párolgási veszteségük csekély, esetleg gyakorlatilag semmi. Hátrányuk a meglehetősen nagy terjedelem. Térfogatuk az ugyanolyan befogadóképességű nyíltfelszínű tározó 3—3,5 szerese. A szennyeződések elkerülésére védőterület létesítése célszerű. Karkus Púi A VÍZFOLYÁSOK ÉS TÁROZÓMEDENCÉK MENTÉN KIALAKULÓ TALAJVÍZVISZONYOK DINAMIKAI VIZSGALATA

1 g ETO. 551.491.5 : 627.4 A felszíni vízkészletek fokozottabb kihasználása gyakran duzzasztóművek és tározómedencék építését teszi szükségessé. A mesterséges duzzasztás létesítésével számottevően módosulnak a környezet talajvizviszonyai is. A talajvízviszonyok változása lehet előnyös (vízszegény vidékeken a talajvízszint emelkedése kedvező a mezőgazdasági termelés és a vízellátás számára), de okozhat komoly károkat is. (Épületek terepszint alatti részeinek elárasztása, a műtárgyak alatti talaj teherbíróképességének csökkentése, partomlások, süllyedések stb.) Különösen jelentős lehet a talajvízviszonyok változása kisesésű, síkvidéki folyószakaszokon olyan esetekben, amikor a talajvíz szintje duzzasztás nélkül is viszonylag közel van a felszínhez. A duzzasztóművek, tározómedencék és nagyobb csatornahálózatok tervezésekor több gyakorlati szempontból szükséges a felszíni vizek és a talajvízviszonyok kölcsönhatásának számbavétele. Az ilyen vonatkozású hidrológiai és mérnökgeológiai vizsgálatok világviszonylatban is (és különösképpen hazai viszonylatban) csak most vannak kialakulóban, ezért jelentős Sipenko prof. tanulmánya. Sipenko elméletileg megalapozott és helyszíni észlelésekkel ellenőrzött számítási eljárásokat javasol a talajvízviszonyok várható'alakulásának meghatározására. A felszíni víztartók természetes vízszintjének megváltoztatása idán fellépő talajvízinozgási jelenségekben két fázist különíthetünk el : 1. az új egyensúlyi helyzet eléréséig tartó instacioner (nem permanens) jellegű „telítődési" (infiltrációs) időszakot és 2. az új dinamikus egyensúly kialakulása utáni, állandósult (permanens) jellegű „szivárgási" (filtrációs) időszakot. A telítődési időszak folyamán a medence (csatorna) szivárgási vesztesége fokozatosan csökken és (elméletileg aszimptotikusan) közeledik az egyensúlyi állapothoz tartozó (gyakorlatilag állandó) értékhez. A telítődési folyamat — a víztartó rétegek vastagsága, vízáteresztőképessége, a duzzasztás mértéke és más helyi adottságoktól függően — néhány kilométer szélességű sávra terjednet és több évig is eltarthat. A telítődési folyamat — mint fentebb említettük — nem permanens jelenség, ezért szigorú elméleti vizsgálata meglehetősen bonyolult matemátikai tárgyalásmódot igényel. Pavlovszkij akadémikus (és több más kutató) vizsgálatai azt mutatták, hogy általában gyakorlatilag kielégítő eredményekhez lehet jutni, lia a .telítődési folyamatot (bizonyos időközökön belül) permanens jelenségnek tekintjük. Megengedhetőnek mutatkozott az a közelítés is, hogy a kapilláris erőknek a telítődés folyamán mutatkozó hatását elhanyagolva, a jelenséget a gravitációs erők hatásaként vizsgáljuk. A tervezési gyakorlat igényeit tartva szem előtt, a vizsgálatoknak ki kell terjedniük : 1. az új egyensúlyi állapot jellemző adatainak meghatározására, 2. a telítődési időszak tartamának és a talajvízfelszín időbeli alakulásának rögzítésére, és 3. a szivárgási veszteségek meghatározására. 1 Sipenko, P. I. : Dinamika urovnja gruntovili vod v rajone \odohraniliscs i kanalov. Gidrolehnika i melioraciia, 1950. évi 8. szám, 19 — 30. oldal, 9 ábra és 4 táblázat. Sipenko, P. I. : Prognoz urovnja gruntovih vod v pribrezsnih zonah Yolgi. Gidrotehnika i melioracija, 1951. évi 8. szám, 40—44. oldal, 2 ábra, 2 táblázat.