Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások
278 Illés György » zsompba, vagy — kivételes esetekben — közvetlenül a nagynyomású szivattyúk szívócsővébe táplálják be a vizet. Lejtős aknák mélyítésénél a kisnyomású szivattyúkat kerekeken mozgó kocsikra szokták felszerelni a megkívánt gyors helyváltoztatás előmozdítása végett. }$. Vízhozammérés A vízhozamnak és a vízhozam változásának mérése munkánk egyik legfontosabb része. Mégis itt tapasztaljuk a legtöbb felületességet és a lelkiismeretesség hiányát. A táróhajtás során elért vízhozamnövekedés megállapítása, a hozamcsökkenés mértékének megfigyelése a vágathajtási szünetekben, a leszívás és visszatöltődés időbeni lefolyása mind-mind hasznos támpontot ad az épített víztermelő telep kialakítására és későbbi működésére. De hasznos adatokat kaphatunk így olyan körülményekre vonatkozóan is, mint pl. a karsztosodás mértéke, amelyre ma még csak igen közelítő és nagyrészt becsült adatok állnak rendelkezésünkre. A fakasztott vízhozam mérésére a beépített szivattyúkat használhatjuk fel, vagy a gyüjtőzsomp megtelési idejéből következtetünk a hozamra, vagy pedig az egyes vágatokban külön-külön mérünk vízhozamot valamelyik ismert hidraulikai módszerrel. Bármelyik módszert is választjuk, számolni kell azzal, hogy igen kedvezőtlen körülmények között, szűk és rosszul világított munkatérben kell a méréseket elvégezni, ezért gondos előkészítes, fokozottan figyelmes és pontos munka, valamint a mérések többszöri megismétlése szükséges a használható eredmények megszerzéséhez. a) Az akna alján lévő szívózsomp megtelési idejéből és az ismert térfogatból való hozamszámítás a leggyakrabban használt eljárás a mérésnél. A kiszivattyúzott zsomp oldalfalán megjelölünk egy alsó és egy felső szintet, amelyek az akna keresztszelvényével ismert térfogatot adnak (V m 3). A kijelölt szintek közötti feltöltődés ideje (T sec) az ismert térfogatból a % V 4 = r m 3/s vízhozamot adja. Ez az eljárás csak akkor használható, ha a gyűjtőakna vízzáróan burkolva van. Ellenkező- esetben a szabálytalanul robbantott zsomptérfogat meghatározása nehézkes, vagy pedig a gyüjtőzsomp nagyobb üregekkel kapcsolatos, amelyek esetleges elnyelő hatása meghamisítja az eredményeket. b) Sebességméréssel való vízhozammegállapításra az egyes vágatokban csak akkor gondolhatunk, lia a vízvezető csorgák, vagy a tárófenék burkolva vannak. A sebességmeghatározás úszóval történhet. Az ismert nedvesített keresztszelvényből a vízhozam számítható. A sebességmérés pontatlansága miatt ez az eljárás nem javasolható. Különösen alkalmatlan a vízhozam megállapítása a burkolatlan fenekű tárókban, ahol a nyersen robbantott felület és kis vízmélység miatt szabályos áramlásra sem lehet számítani. c) Az egyes tárókból külön-külön fakadó vizek meghatározására a méröcsatornát használjuk. A mérés céljaira már a táróhajtási munkák megindításakor a várt, közelítő hozamnak megfelelő négyzetes keresztmetszetű csatornaszakaszt képezünk ki, vízszintes fenékvonallal. A betonozott és simított csatorna középső, mintegy 1 — 1,5 m hosszú szakaszát kb. fél szélességűre képezzük ki, ami által a szélesebb csatornarészen vízszintduzzadás áll elő és a két különböző szintmagasság megmérésé; vel a hozam az ismert q — a • s • h • } 2g (H - h)
