Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

274 Illés György » Vasbetonelemekkel a legkülönbözőbb szelvényalakot adhatjuk a tárónak^ Ismert a trapézszelvényű vasbeton ácsolat, de békaszáj szelvényt is készíthetünk íves boltozó elemekkel. Az egyes táróburkolási módokat а Щ. ábrán foglaltuk össze. Bármelyik burkolást is alkalmazzuk, a burkolat mögötti részeket a túlfejtésig mindig töltsük ki 20—50 mm szemnagyságú kőzettörmelékkel, részben a kőzet jó kitámasztása, részben a víz tárómögötti útjának biztosítása érdekében. Az elmondottaknál jobb — esetleg kétrétegű — burkolat mögötti szűrő építése nehézségekbe ütközik. A szűrőrétegben megoszló víz a hézagosan, habarcs nélkül rakott oldalfalon át mindig utat talál a táró belsejébe. Itt kell megemlítenünk az ülepítőmedence sorsát is, amelyet a hordalekos víz részbeni tisztítása céljából — legtöbbször csak az építés tartamára —' létesítettünk. Az ülepítő rendszerint a táróból kiágazó megkerülő vágatban épül 2,5—3 m mélységgel. Tartós — több hónapos — szivatás után a járatok rendszerint már megtisztulnak annyira, hogy az aknában lévő szívózsomp is betölheti az üzemi ülepítes szerepét, tehát áz ülepítő megszüntethető. <>. A karsztvízmüvek szerelvényei A karsztkutak, aknák szerelvényei a gépi berendezések, motorok, szivattyúk kiszolgálását, a biztonságos üzemet szolgálják. A létesítmény bányászati jellegének megfelelően a térszint feletti vízművekhez képest itt eltéréseket találunk. A bányaszigetelésű motorok, az esetleges távindítás, a mélyen lévő gépház megközelítése, a hosszú felszálló csövek, a vízzáró ajtók, a szellőztetés stb. sajátos jelleget adnak a karsztvízműveknek. A szerelvényeket és változataiknak hosszú sorát itt nem ismertethetjük részletesen, csak főbb szempontokat adhatunk megválasztásukra. Mint a karsztvízművek kialakításánál már említettük, az alkalmazott szivattyúk lehetnek vízszintes vagy függőleges tengelyű körforgó szivattyúk, de mindig teljesen zárt kivitelű villamos motorhajtással. A gépeket vagy a szokásos gépalapokra vagy vasbetonlemezre szereljük fel, az elrendezéstől függően. A különböző gépegységek rendszerint közös nyomócsőhöz kapcsolódnak, azonban úgy, hogy bármelyik kiiktatható legyen. Az indítást mindig a vízmentesített térből végezzük. Ezért természetesen a tolózárak helyét is úgy kell megválasztani, hogy könnyen kezelhetők legyenek. A szívó- és nyomócsövek a súly csökkenése végett — húzott vagy heggesztett — acélcsőből készüljenek. A felmenő csövek alul talpkönyökre támaszkodnak, míg középen 3—5 m-enként az akna oldalfalába épített konzolokkal vagy a pihenőhöz erősítve támasztjuk meg őket. A páralecsapódás csökkentése érdekében célszerű a nyomócsöveket hőszigetelő burkolattal ellátni*. A végleges szerelés során az aknából minden fából készült szerkezetet el kell távolítani és vas vagy vasbeton szerkezetekkel kell helyettesíteni. Ez egyaránt vonatkozik a pihenőkre, a létrákra, a válaszfalakra és csőtartókra. A pihenőket szelvényvasakra'szerelt acéllemezből, a helyszínen készített vasbetonlemezből, vagy előre elkészített vasbeton szerkezeti elemekből készítjük. A pihenők egyúttal a vezetékek felfüggesztését is szolgálják. A nyomócsövek, kábelek, szellőzővezetékek a pihenők mellett, vagy rajtuk átfutva — lehetőleg egy helyen — helyezkedjenek el. A pihenők közelsége megkönnyíti a szerelést. A 15—20 m-t meghaladó mélységű aknákban a végleges kialakításkor i

seienn kell tartani a szállitójáratot és a járóosztálytól sodronyhálóval kell elválasztani. Az akna térszinti lezárásánál gondoskodni kell, hogy a gépek és hosszabb szerelvények könnyen kiemelhetők legyenek. Az egyes pihenők közötti közlekedés idomvasból