Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

» Mesterséges karsztvízmegcsapolások 275 "készült létrákon történik, amelyeket ugyanúgy, mint az ideiglenes közlekedésnél, 75° hajlással építsünk be. Nagyobb aknáknál a közlekedés kényelmesebbé és gyorsabbá tétele érdekében felvonó beépítésére is sor kerülhet. A csurgalékvizeket külön kis gyűjtőaknába fogjuk össze és akár kézi, akár kisebb körforgó szivattyúval emeljük a térszintre. Az aknák kialakításánál általános irányelvként azt kell szem előtt tartani, hogy végleges létesítmények, állandóan üzemben lesznek, állandó felügyeletet igényelnek. A gépésznek hosszú időn át a térszint alatt kell tartózkodnia és a csepegő víz miatt több munkát ad a kezelés, a tisztántartás, mint más vízműveknél. A földalalti térségek jó megvilágítására gondolni kell. A gépházak felületének világos színt adjunk, esetleg -fehér csempeburkolattal lássuk el az oldalfelületeket. A gépház padozata legyen vízzáró és általában minden egészségügyi követelménynek tegyünk eleget a mélységbeli mostohább körülmények ellenére is, hiszen sokszor tízezrek •ellátását biztosíthatja központilag egy-egy karsztvíztelep. A szerelvények közé tartozik a telep fövízméröje is, amellyel az üzem során folyamatosan mérhetjük a mindenkor szállított vízmennyiséget. A vízmérőt a térszint felett, erre a célra készített aknában helyezzük el. A mérő kivitele és gyártmánya a vízszállítás és a vezeték mérete alapján Válaszlható meg. 7. Víztelenítés Mind a szénbányászatban, mind az ércbányászatban azqnnal kizárják a betörő vizet és a veszélyeztetett szakaszokon vízvédelmi pilléreket hagynak, hogy így a munkatér minél kisebb szivattyúzással legyen vízteleníthető. A karsztaknák építésénél viszont a maximális vízkitermelés a célunk, és a vízgyűjtő vágatokkal a vízben legdúsabb részeket keressük. Ebből következik, hogy a karsztaknák építésének egyik legnehezebb és egyben legköltségesebb része a víztelenítés. Egy-egy nagyobb karsztakna építési ideje 6 — 8 bónap és ez alatt az idő alatt sokszor többezer köbméter vizet kell naponta a térszintre emelni. A szivattyúzás költségei nagyobb aknáknál elérhetik az egész építési költség 40—60%-át. Kedvező, de ritka eset, hogy az aknát gravitációs úton tudjuk vízmentesíteni. Ilyenkor a tárótalpba mélyített „folyókákon", ill. ahogy a bányászok nevezik, „csorgá"kon összefogott víz a tárószájon át a térszintre jut. Gravitációs elvezetésre a hazai építések során a pécsi, tettyei karsztaknáknál volt csak lehetőség. A legtöbb esetben az akna közelében létesítünk akár ideiglenes jellegű, akár végleges célokat szolgáló szivattyútelepet és ezzel történik a munkatér víztelenítése. A víztelenítésre, szivattyúzásra a legtöbbször csak a karsztvízszint' alatti ,mélyítéseknél kerül sor. Ilyenkor a munkák üteme a szivattyúzás miatt meglassul. Bára vízalatti mélyítés első néhány méterében a víztelenítés vödrözéssel még megoldható, a gépállások elkészítésével és a nyomócsövek felszerelésével fel kell készülni a szivattyúzásra. A nyomóvezeték lehetőleg acélcső legyen, mert ennek a súlya viszonylag kisebb, és könnyebb szerelhetőség végett karimás kötésű. A nyomócsövet az akna várt, tartós vízhozamának 1/

3-dal növelt értékére kell méretezni. Biztonsági okokból, valamint az esetleg elöntött Цго és aknarészek gyors víztelenítése érdekében feltétlenül két nyomóvezetéket kell építeni. Az ideiglenes víztelenítő berendezés szívóvezetékeit hajlékonyan, a legtöbbször sodronybetétes gumicsőből készítik. így a szívókopár gyorsan áthelyezhető a munkatérben egyik helyről a másikra, és a robbantások hatásától is könnyen mentesíthető. A szivattyúzás megindításakor az első szivattyúállás még a karsztvízszint fölött van és az aknamélyítés előrehaladása után lépésről-lépésre, 6 — 7 m-enként helyezzük 18*