Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről
ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 215 Az árvízkárok nagyságának megállapítása általában nagyon bizonytalan lábon áll, mert egykorú feljegyzések, még a közelmúlt évtizedekből is, hozzáférhető formában alig állnak rendelkezésre. A felkutatható adatokból megállapítható, hogy az árvízkárok a legnagyobb szélsőségek között ingadoznak. Alapvető különbség mutatkozik a téli, tavaszi és nyári árvízkárok nagysága között, ami természetes, mert a téli árvizek a szántókon általában nem, vagy csak kismértékben okoznak kárt, a rét- és legelőterületekre nézve pedig inkább hasznosak, mert az időjárási körülményektől függően nedvesítő öntözés jelleget is felvehetnek. Tavaszi árvizek a legsúlyosabb kárt olyan vonatkozásban okozhatják, hogy a víz alól későn felszabaduló területeket esetleg nem, vagy csak korlátozott mértékben lehet művelés alá venni, és ezért többé-kevésbbé kiesnek az azévi termelésből. Emellett a későtavaszi elöntések iszapos vizükkel tönkretehetik a kaszálásra váró szénatermést is. A legnagyobb mezőgazdasági kárt általában a nyári árvizek okozzák, mert elpusztítják, elsodorják a lábonálló vagy betakarításra váró termést. Árvízkárok azonban nemcsak a mezőgazdasági termelés kisebb-nagyobb kieséseiből származnak. Belsöségi károk, máshol a közlekedési hálózatban előidézett pusztítások többszörösen meghaladhatják a mezőgazdasági károkat. Nem is kell mindjárt Szeged pusztulására gondolnunk. Az ármentesítések nyomán történt nagyarányú telepítések telehintették falvakkal az egész ősi árterületet, ezért egy-egy kitörő árvíz olykor ezrével döntötte romokba a házakat és pusztította el a bennük tárolt vagyontárgyakat. Az árvédelmi művekben okozott károk szintén igen jelentékenyek lehetnek. Hogy a hazai nagyobb árvizek következtében elszenvedett árvízkárok terjedelméről fogalmat stkothassunk, tájékoztatásul közlöm egy-két emlékezetesebb nagy árvízzel kapcsolatban a feljegyzésekből megállapítható közelebbi adatokat. Megjegyzendő, hogy az árvízi károk sehol sem voltak nyilvántartva. Míg a Duna-völgyére vonatkozóan csaknem 200 évre visszamenően találhatók adatok, a Tisza vidékéről az 1876. év előtti időkből annyira hiányosak a feljegyzések, hogy nem lehet belőlük összefüggő képet alkotni. Az árvizek pusztításai nyomán több község, melyet az áradat teljesen elsepert, többé fel sem épült. Azóta egyik-másik település egykori helyét részben már el is mosta a Duna (Kákony. Pandúr, stb.). Más községeket pusztulásuk után magasabban fekvő helyen jsmét felépítettek (Sükösd, Ersekcsanád stb.). Az 1800. év előtti időkre vonatkozó alábbi adatokat Zawadowski művéből idézem. Legrégibb feljegyzése az 1775. februári Duna-árvízről szól, amely Pest 1200 házából 611 épületet rombadöntött, 171 244 akkori forint értékben. Dömsöd—Érsekcsanád között további 27 község szenvedett károkat. Az 18-38. március havi dunai jeges árvíz budapesti pusztításai eléggé közismertek. A város kereken 7500 háza közül 2882 bedőlt, 1363 nagyon megrongálódott. Az épületkárt 10,5 millió forintban (régi) állapították meg, míg az összes árvízkárt 70 millió akkori forintra becsülték. A rendkívüli árvíz nyomán az érintett 9 dunaparti vármegye területén 19 662 ház közül 10 017 dőlt össze, 3302 pedig megrongálódott. Az 1870. évi dunai rendkívüli árvíz 116 folyammenti községet érintett. Víz alá került 409 729 kat. hold, elpusztult 2029 ház. Áz árvízkárt kereken 3 millió akkori forintra becsülték. A nemcsak rendkívüli magassága, hanem szokatlanul hosszú tartama miatt emlékezetes 1879. febtuár-márciusi tiszai árvíz döntötte romba Szegedet. Itt 5762 ház dőlt össze 11,5 millió akkori forint értékben ; az egész árvízkár összegét a teljesen szüne lelő közigazgatás közelebbi adatok hiányában nem tudta megállapítani. Ar 1888. évi tavaszi országos rendkívüli árvíz 5 várost és 462 községet érintett. Az elöntött terület 777 739 kat. hold volt, 7518 épület részben vagy egészben rombadőlt és elpusztult 4257 szarvasmarha, ló stb. Az egész árvízkárt 6 millió akkori forintra becsülték. A legutolsó 13 esztendő árvízkárai közül az alábbiak sorolhatók fel. .4r 1940. évi tavaszi országos árvíz alkalmával a Zala-menti sorozatos gátszakadások következtében 37 500 kát. hold került víz alá, s a kárt a külterjes művelés alatt álló árterületen csak mezőgazdasági vonalon 275 000 pengőre becsülték. A lényegesen magasabb termelési szinten álló Kapos-völgvben a kitörő víz mintegy 10 000 kat. holdat -árasztott cl. Az árvízi kár csak Kaposvár és Dombóvár belsőségében kereken 440 000
