Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

216 *Babos Zoltán pengő volt, a vasutak és hidak, közlekedési hálózatban okozott károk meghaladták a 200 000 pengőt, a gyenge védővonalat alkotó töltésekben mutatkozó vízitársulati kár pedig 60 000 pengő volt. A hernádvölgyi árvíz 26 000 kat. holdat öntött el, a gyorsan visszahúzódott árvíz nyomán azonban ténylegesen csak 4000 kat. hold szenvedett árvízkárt. Emellett azonban súlyos bel'sőségi károk is keletkeztek. A közvetlenül kimutatható kárt itt 300.000 pengőre becsülték. A dunamenti gátszakadások következtében 11 450 kat. hold károsult. A sűrűn települt és kitűnően művelt területen az árvízkár 1,6 millió pengőre emelkedett. Összefoglalva : az 1940. évi országos ár- és belvíz okozta károkat alacsonyan 40 millió pengőre becsülték. Ebben többek között kereken 4000 elpusztult és 10 000 többé-kevésbbé megrongált ház és vagyontárgyai, továbbá 405 000 kat. hold megműveletlenül maradt mezőgazdasági terület kára is szerepel. A közelmúltból még eléggé élénk emlékezetben vannak az 1947/48. telén a Felsőtiszán bekövetkezett gátszakadások, amelyek következtében inkább külterjes jellegű művelés alatt álló 55 000 kat. hold került víz alá a tél közepén. Mégis, a 661 összedőlt vagy megrongálódott épület, tönkretett utak, összeomlott vagy megsérült számos híd nyomán, akkori becslés szerint, 20 millió forint kár keletkezett. A mezőgazdasági kár értékét természetesen döntő módon befolyásolja, hogy az elöntött ártér milyen művelés alatt áll. Az ármentesítések kezdetén ez teljesen külterjes volt, azonban a töltések megépítésével szinte egyidejűleg rohamosan megindult az ártér feltörése és belterjesebb művelés alá fogása. Tény, hogy 1880-ban a mentesített ártérnek rendszeres művelése nagyjában már biztosítva volt, és a művelési ágakban is a változások általában megtörténtek. A művelési ágak közötti eltolódás mértéke az egyes vízitársulati árterek között igen nagy szélsőségek között ingadozott, azonban 17 nagy vízitársulat adatainak alapján a közelítő számítás céljára nagyságrendileg helyesen megállapítható. Amíg az ármentesítések előtt átlagosan az ártér 36%-a volt szántó, 30%-a rét és 34%-a legelő és egyéb, az árvédelmi töltések megépítése után az immár mentesített ártér 74%-a szántó, 11%-a rét, 15%-a pedig legelő és egyéb. Nagy általánosságban az árvízkárok a következő részekből tevődnek össze : a) Terménykárok. b) Az állatállomány kára. c) Épületkárok. d) Az épületek belső berendezésének és a hasonló jellegű tulajdonnak kára. e) A közlekedési hálózat (utak, vasutak és műtárgyaik) kára. f) A védőművek kára. g) Az árvédekezési munka, mentés, anyag, szállítás, munkabér, ügykezelés,, stb. költsége. Alapjában véve ide tartoznának az árvízkárosultak gyors segélyezésére kiutalt pénzösszegek (tehát nem a termény- és egyéb károkban rejtve már benlfoglalt adóelengedések, könnyítések stb.) és természetbeni juttatások, ezek számszerű átlagos értéke azonban alig határozható meg. Ide tartoznának továbbá a közvetett árvízkárok (üzemi kiesések, munkaidőveszteségek és termelési kihatásaik, szociális vonatkozások összes következményeikkel stb.), amelyek azonban természetüknél fogva csak széleskörű, alapos tanulmányozás után lennének közelítő számértékekbe önthetők. A következőkben igyekszünk a rendelkezésre álló viszonylag szűkös adathalmaz alapján a fenti részletezésben előírt kárrészekre bizonyos jellemző, az árvízzel sújtott terület egységére vonatkoztatott átlagos számértékeket levezetni, hogy ilymódon az egyes években elöntött területek nagyságából számíthassuk a népgazdaságot ért teljes kár közelítő nagyságát. A valóság jobb megközelíthetése érdekében a kárösszesítést tartalmazó összefoglaló táblázatban minden kárrészre négy-négy érték van beállítva, a kárt szenvedett ártér mezőgazdasági, települési és közlekedési helyzetéhez, állapotához mért lépcsőzés szerint.