Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

1 70 Kisebb közlemények beáramló talajvíz mennyisége könnyen kiszámítható. Ha ç-val jelöljük a talajvízréteg hozamát és Л-val a talajvíztükör tetőpontjának magasságát a befogadó vízszíne felett, magasan fekvő, vízszintes vízzáróréteg esetén q = c

ah- és, ha mélyen fekszik a vízzáróréteg q — съ h. A talajvíztükör, és ezzel együtt a talajvízkészlet időbeli változásának, valamint a befolyásoló tényezőknek ismeretében most már az a kérdés, hogy a talaj vízkészlet milyen mértékben vehető igénybe anélkül, hogy vízhiány álljon elő? Mindenesetre bizonyos, hogy minden tartós vízkivétel befolyásolja a talajvízelőfordulás egész környezetét, és a talajvíztükör a vízkivétel egész környékén süllyedni fog. A vízkivétel közvetlen környezetében erősebben, s tőle távolodva fokozatosan csökkenő mértékben. Először vizsgáljuk azt az esetet, amikor a vízvezetőréteg csekély vastagságú és a vízzáró feküréteg magasan fekszik. Ha feltételezzük, hogy a téli félévben mindig azonos beszivárgó vízmennyiség táplálja a talajvizet, és a folyamatosan, egyenletesen kiszivattyúzott vízmennyiség megegyezik a nyári félév végén eddig előfordult minimális természetes talajvízhozammal, a talajvízszint a 3a ábrán feltüntetett séma szerint alakul. Kezdetben gyorsabb, majd fokozatosan mérséklődő süllyedés áll elő, egészen addig, amíg az új egyensúlyi állapot be nem következik, — de mindenesetre a legalacsonyabb talajvízszint tetemes mértékben magasabb marad mint a befogadó vízszintje. Az előfordult legkisebb természetes talajvízhozamot meghaladó tartós vízkivétel azonban már alig volna lehetséges, mert ehhez mély süllyedési tölcsérnek kellene kialakulnia és ehhez 3. ábra. A talajvízszin sülyedése a legkisebb nincs meg a kellő magasság, természetes hozammal egyező vízkivétel esetén. Vastagabb vízvezetőrétegek és a befogadó alatt mélyenfekvő vízzáróréteg esetén azonos feltételek mellett a talajvíztükör egészen a befogadó vízszínéig süllyedhet (3b ábra). Ez azonban nem aggasztó, mert a befogadó vízszíne alatt is még vízvezetőréteg fekszik. Vizsgáljuk még meg, mi történik, ha ebben az esetben nagyobb vízmennyiséget emelünk ki a talajból, mint az eddig előfordult legkisebb természetes hozam? A 4. ábrán egy ötéves időszak talajvízviszonyai láthatók. Feltételezzük, hogy a beszivárgó vízutánpótlás mennyisége és időbeli eloszlása ötéves szakaszossággal ismétlődik, s ezzel kapcsolatban a talajvízjárás is egyensúlyi állapotban van. Az eredeti állapotban a talajvízhozam а Л

х és a talajvízszint a vonal szerint ingadozik. A legkisebb természetes talajvízhozamnak megfelelő k

2 állandó vízkivétel esetén a talaj összes vízleadása nem változik, és a megmaradó talajvízhozam (h

t) valamint a vízkivétel (k

2) összege megegyezik a természetes hozam értékével (Л

г). A talajvíztükör lesüllyed és a minimális vízállás a befogadó vízszintje körül fog elhelyezkedni (fi). A vízkivételt fokozva, pl. az átlagos hozam 90%-ára (k

3), a talajvíztükör süllyedése nagyobbfokú lesz (v

3), és a vízadóréteg talajvízhozama módosul: a befogadóba csak akkor áramlik be talajvíz, amikor a talajvíz szintje a befogadó vízszíne felett van. Ezt az esetet az ábrán szaggatott vonalak jelzik. (Itt nincs figyelembevéve, hogy a y

3-nak megfelelő mély taiajvízállás esetén a befogadóból áramlik a talajba a víz és az növeli a kitermelhető talajvíz mennyiségét).