Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

Horst—Ubell: A kitermelhető talajvízkészlet 175 összefoglalva megállapítható, hogy mélyenfekvő fekü esetén a talajvízrétegből csaknem az átlagos természetes utánpótlásnak megfelelő vizet lehet állandóan kitermelni, míg magasanfekvő vízzáróréteg esetén csak a természetes talajvízhozam minimumának megfelelő mennyiségre számíthatunk tartósan. Talajvizutánpótlás csapadékból Ezek szerint a talaj vízkészletből kivehető vízmennyiség értékének megbecsüléséhez — a vízvezetőréteg fekvése szerint — a természetes talaj vízhozam minimumát, ill. sokévi átlagát kell ismernünk. Az utóbbi egyenlőnek vehető az átlagosan beszivárgó vízmennyiséggel. A különböző talaj vízelőfordulásokra vonatkozóan még nem ismeretesek a fenti adatok, és így meg kell elégedni az egyes vízgyűjtőterületeken átlagosan igényelhető talajvízkészlet becslésével. Ennek során a legkisebb talaj vízhozamot a befogadó legkisebb kisvízhozama segítségével határozhatjuk meg. Száraz időszakok végén a vízfolyások hozama a talaj tartós vízkészletéből származik. Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a legkisebb vízhozam területi átlagérték, és a hasznos talaj vízelőfordulások vízhozama valamivel feltétlenül nagyobb nála. Az átlagos talajvízhozam meghatározására Natermann módszere használható. Ehhez szükséges, hogy minden mérceállomásra többévi adat segítségével meg tudjuk szerkeszteni a teljes szárazságnak megfelelő apadási görbét. A különböző magasságú árhullámok apadó szakaszaiból szerkesztett apadási görbét tartós szárazságok híjján különböző évekből összeválogatott szakaszokból kell a legtöbb esetben megszerkeszteni, s ennek folytán meghatározása igen sokszor nehézségekbe ütközik. Ezen a hiányosságon segít, ha az egyes vízgyűjtőterületek mérceállomásaira megtudjuk szerkeszteni valamely száraz esztendőnek — de még jobb, ha egy többéves száraz periódus utolsó évének (pl. 1950) — vízhozamidősorát. Ha ennek a görbének hullámvölgyeihez alsó burkolóvonalat húzunk, ez Natermann szerint a tartós talaj vízhozamot ábrázolja. Az 5. ábrán a II. jelzésű vonal ábrazolja a nyári félév közepes talaj vízhozamát, amely jóval nagyobb mint az I. vonallal megjelölt legkisebb természetes hozam. Ugyanúgy, mint a nyári félév közepes talaj vízhozama, a hasznosítható talaj víztartó legkisebb hozama is nagvobb, mint a befogadó legkisebb vízállásához tartozó hozam. Magasanfekvő vízzáróréteg esetén ezért elfogadható közelítőértéket kapunk, ha a talajból kivehető vízmennyiséget, - amely ebben az esetben a legkisebb természetes talajvízhozam lehet, — egy száraz nyári félév átlagos talaj vízhozamával egyezőnek vesszük. 5. ábra. Száraz, különösen a nyári hónapokban csekély hozamú esztendő vízhozamidősora a tartós talaj vízhozamok görbéjével. (Natermann szerint); I. = talajvízhozam a legkisebb vízhozam (LKQ) esetén, - II. = a nyári félév közepes talajvízhozama, — III. = az évi közepes talajvízhozam, — IV. =atalajvízhozam sokévi átlaga)