Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - VI. Kisebb közlemények
1 70 Kisebb közlemények Az energiatermelés fejlődését legjobban az egy lakosra jutó elektromos energia mennyisége jellemzi, amely 1919-ben 88 kWó 1924-ben 125 kWó 1937-ben 270 kWó 1948-ban 610 kWó, az ötéves terv végére pedig 1000 kWó-ra emelkedik. A vízienergia az energiaszükségletnek csak aránylag kis részét tudja fedezni. 1948-ban a vízienergia az összes termelt elektromos energiának 10,b%-át képviselte, s az arányszám a rendelkezésre álló vízerőkészlet teljes hasznosítása esetén is csak kb. 20—25%-ra emelhető. Különös nagyjelentőségű a vízerőhasznosítás Szlovákiában, ahol az egyéb energiaforrások mennyisége miatt az ipar fejlesztésének döntő feltétele. 2 A törpe vízerőművek jelentősége Csehszlovákiában aránylag kicsiny. Az elegendő sűrűségű távvezetékhálózat segítségével az ország minden fontosabb része aránylag könnyen ellátható elektromos árammal. Ivicsics Lajos VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS KIS VÍZGYŰJTŐKBEN 1 ETO. 626.80 A népgazdaság fejlődésével Lengyelországban is, már a közeljövőben számolni kell helyenként vízhiánnyal. Az eddigi helyi beavatkozások helyett szükséges tehát a sokszor ellentétes vízügyi érdekek komplex vizsgálata és tervszerű összehangolása. A vízgazdálkodási tervezést — a szerző szerint — az alábbi ütemezés szerint kell elvégezni : a) Átfogó, általános országos keretterv. b) Az egyes vízgyűjtőterületek kerettervei. c) Az egyes vízgyűjtőterületek keretterveinek összehangolása az országos keretterven belül. d) Különleges célú vízgazdálkodási tervek. A tanulmány ebből csak az egyes (kis) vízgyűjtőterületek keretterveinek készítésével foglalkozik, a következő csoportosításban: 1. A vízháztartási mérleg. 2. A lefolyó vízkészlet. 3. A vízgyűjtőterület retenciója. 4. A víz tározása és hasznosítása. 5. A vízhasznosítás jövőbeni növekedése. 6. A vízgyűjtőterület vízgazdálkodási tervének összeállítása. 1. A vízháztartási mérleg A vízkészlet becslésének és így a tervnek kiindulópontja a nyers-vízmérleg : Ez ad áttekinthető képet az adott területre és meghatározott időszakra (pl. egy hidrológiai évre) a vízkészlet gyarapodásáról és fogyásáról. A mérleg aktív oldalán a vizsgálat előtti időszakból a területen visszamaradt vízmennyiség (retenció, 7Í X) és a csapadék (Cs), — míg a passzív oldalán a területről lefolyó (L) és elpárolgó (P) vízmennyiség, továbbá a területen a vizsgálat utáni időszakban visszamaradó retenció (i? 2) szerepel. A nyers-vízmérleg alapján kerül sor a vízhasznosítási mérleg egyenletének meghatározására. Ebben már felbontják a lefolyó vízmennyiséget hasznosítatlan (L„) és hasznosított (vízienergia, víziutak, L k) összetevőre, és a párolgást a közvetlenül (felhasználatlanul) elpárolgó (P 0) és az ipar, emberek, növények, állatok által felhasznált (Ph) részre. — Lesz tehát: Cs = (L 0 + P 0) + (L„ + P h) + (i? 2 - R t). A csapadék és a hasznosított mennyiség különbsége — vagyis a hasznosítatlanul lefolyó és közvetlenül elpárolgó vízmennyiség, továbbá a retenció változása — a 2 Lásd bővebben: Lászlóffy W. : Szlovákia vízeröi. Vízügyi Közlemények, 1948/3. szám. 1 Debski, Kazimierz : Ksztaltowanie gospodarki wodnej w malym dorzeezu. — Cospodarka Wodna, & évi, 1-2. füzet. Warszawa, 1950. — 10—24. old., 11 ábra.
