Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
8 Felszíni vízkészletek számbavétele függvény tehát csak akkor egyértelmű, ha a H vízálláshoz tartozó F, с és J állandó. (A hidraulikus sugár a keresztszelvénnyel pontosan meg van határozva, ezért nem szerepel külön.) Szigorúan véve sem a keresztszelvény területe, sem az esés, sem a mederérdességtől függő sebességi tényező nem állandó. Hordaléklerakódások és télen a jégpáncél csökkenthetik, fenékkimosások növelhetik az ugyanazon vízálláshoz tartozó szelvényterületet. Természetes vagy mesterséges duzzasztások következtében, továbbá az áradás és apadás örökös játéka folytán változó az esés is. És nem állandó a meder érdessége sem: növekszik, ha a zajló jég megáll, vagy nyáron a partok benövése miatt, és módosul, mikor az áradó víz felszedi, az apadó pedig lerakja a feneket borító jinomabb hordalékot. Mindezek, továbbá az elkerülhetetlen mérési hibák folytán az ugyanazon vízállásnál végzett vízhozam-mérések nem adnak pontosan azonos eredményt. A mérési pontok szóródnak, vagy másként: a vízhozamgörbe nem állandó. Ha a Q értékek mellett felrakjuk a nekik megfelelő F és v értékeket is a vízállás függvényében, vagyis az F = <p{H) és v = гр{Н) görbét, azt látjuk, hogy a keresztszelvény kimélyülése vagy feliszapolódása a vízhozamgörbe nagyjából párhuzamos eltolódásával, az esés vagy az érdesség megváltozása a vízhozamgörbe elfordulásával jár (4. ábra) [3]. A valóságban a kétféle változás rendesen együttesen jelentkezik: a görbe eltolódik és el is fordul, ill. a mérési pontok keskenyebb vagy szélesebb sávon belül szóródnak. 4. ábra. A vízhozamgörbe megváltozása a) a mederfenék feliszapolódása és b) az esés módosulása következtében ( Kolupaila nyomán) Fig. 4. Modification de la courbe des débits a) par l'envasement du lit, b) par les variations de la pente (d'après S. Kolupaila) A felsorolt okokból a vizhozamgörbe meghatározásával kapcsolatban a következő feladatok adódhatnak : 1. A mérési pontok folytonos görbével köthetők össze és a legkisebbtől a legmagasabb vízállásig terjednek. Ez a legegyszerűbb, de egyben legritkább eset. 2. A mérési pontok folytonos görbén feküsznek, de nem fogják át a vízjáték egész tartományát. A vízhozamgörbét extrapolálással ki kell egészíteni. 3. A mérési pontok kisebb-nagyobb mértékben szóródnak, vagyis a Q — f(H) függvény nem egyértelmű. A szóródás okozta nehézségek kiküszöbölése után a feladat az előző két eset valamelyikével azonos.
