Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

4 Felszíni vízkészletek számbavétele Végül : a mederváltozások miatt még egyazon szelvény vízviszonyainak jellemzésére sem alkalmas minden esetben a vízállás. Pl. a Tiszán Csongrádnál a századfordulókor legkisebb vízállásként —163 cm-t, legnagyobbként 867 cm-t tartottunk nyilván. Ötven esztendő múltán a megfelelő értékek —311 cm és 924 cm. Következésképpen a —50 cm-es vízállás 1900-ben 11%-ot, 1950-ben pedig 21%-ot jelentett, + 800 cm pedig 94, ill. 90%-ot. A vízhozamok ismeretére tehát nemcsak azért van szükség, mert a mindenkor rendelkezésre álló vízmennyiségekkel kell gazdálkodnunk, hanem azért is, mert a vízállásadatokkal ellentétben a vízhozamok összehasonlítható mennyiségek és így viszonylagos értékelésre alkalmasak. A hidrológiai kutatásban rendesen nem a vízhozam abszolút nagyságával (Q, m

3/sec), hanem a vízgyűjtőterület egységére vonatkoztatott fajlagos vízszállítással (q, liter/sec-km

2), vagy a meghatározott idő alatt lefolyt és a vízgyűjtőterületen egyenletesen elosztva képzelt vízmennyiségnek megfelelő vízréteg magasságával, a lefolyási magassággal (L, mm) számolunk. Maga a vízhozam elsősorban az egyazon helyen az időben történő változások megállapítására alkalmas. Ezért főként a vízjárásnak valamely meghatározott szelvényben való vizsgálatára, vagy egyazon vízfolyás különböző szelvényeinek vízjárása közötti összehasonlításokra használatos. A fajlagos vízszállítás már élesen kidomborítja a vízgyűjtőterület különleges egyéni vonásait és ezért különböző helyek vízviszonyainak összehasonlítását teszi lehetővé. Ezzel nagy segítségünkre van az egyes természeti-földrajzi tényezők (a vízgyűjtőterület nagysága, alakja, tengerszint feletti magassága, lejtőinek hajlása és égtájak szerinti fekvése, éghajlata, földtani felépítése, növénytakarója stb.) hidrológiai hatásának általános vizsgálatában. Hasonlóan értékes adat a lefolyási magasság, amely a vízszállításnak a csapadékviszonyokkal való egybevetésére ad módot. Segítségével a víz körforgásának alakulásába pillanthatunk be. A fajlagos vízszállításra és a lefolyási magasságra vonatkozó adatok teszik tehát lehetővé a vízjárás tér- és időbeli alakulásában megnyilvánuló törvényszerűségek felderítését. Egyúttal — a hidrológiai hasonlóság elve alapján, — a vízépítési tervezés és a gyakorlati vízgazdálkodás fontos segédeszközei ott, ahol közvetlen mérési adatok nem állnak rendelkezésünkre, vagy megfigyeléseink csak viszonylag rövid időszakra terjednek. Az elmondottakból következik, hogy a belterjes vízgazdálkodás korában a vízrajzi szolgálat nem elégedhetik meg a vízállásmegfigyelések szokásos feldolgozásával, hanem a vízhozamok, a fajlagos lefolyás és a lefolyási magasság alakulásáról is rendszeres statisztikát kell vezetni. Ez a statisztikai munka lényegesen kényesebb, mint a vízállásadatok feldolgozása, mert az egyesülő vízfolyásokon külön-külön lefolyó vízhozamoknak összhangban kell lenniök az egyesülés alatti szelvényekben kimutatott vízhozamokkal, és mindegyiküknek a lehullott csapadékkal.

2 Az eredmények egybevetése nemcsak segítséget jelent számításaink ellenőrzésében, hanem terhet is az ellentmondások kiküszöbölésének kényszere folytán. Következésképpen a vízhozamstatisztika vezetése fokozott követelményeket támaszt mind a vízrajzi adatfeldolgozással, mind az adatgyűjtéssel szemben: rajzoló vízmércékre, több és jobb vízhozammérésre, a mércehálózat és az észlelők rendszeresebb helyszíni ellenőrzésére van szükség. Ha vízépítési vagy vízgazdálkodási terveket készítünk, a jövőben várható vízhozamviszonyokra kell tekintettel lennünk. Statisztikai adatfeldolgozásainknak tehát nem annyira a múlt megismerése, mint inkább a jövőre való következtetés a 2 Szándékosan beszélünk „összhangról", mert a befogadó vízhozama általában nem egyenlő az egyesülő vízfolyások hozamának összegével. Az összegezésnél figyelembe kell venni a lefolyási idők különbözőségéből eredő eltolódásokat és a különböző veszteségeket (mederbeli tározódás, elszivárgás, párolgás, vízkivétel), ill. növekményeket is.