Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
A vízhozamstatisztika szükségessége és feladatköre 5 2 ToHésezés után I. Wèsezês elit célja. Ennél az időben való extrapolálásnál feltételezzük, hogy 1. a vízlefolyást befolyásoló körülmények nem változnak meg és 2. a rendelkezésre álló adatanyag elegendő a vízjárás jellemzésére. Ebből a két szempontból kell tehát mindenkor megvizsgálnunk, hogy következtetéseink jogosultak-e vagy sem. -, Az első feltétel a homogenitás, egyneműség elvet mondja ki. Ha ármentesítéssel, mederszabályozással, duzzasztással, tárolással vagy vízkivétellel avatkozunk bele valamely vízfolyás életébe, a vízjárás szükségképpen más lesz, mint a beavatkozás előtt. Ilyenkor a hidrológusnak hidraulikai meggondolásokat is számításba kell vennie. Pl. valamely folyószakasz betöltésezése semmiképpen sem befolyásolja az árvizek összes hozamát. De az árhullámok levonulása meggyorsul, a tetőző vízhozam többé már nem mértékadó (1. ábra). Ugyancsak megváltozik egy belvízcsatornahálózat max. vízszállítása a hálózat kiépítésének mértékével. Gyakran természetes okokból is bekövetkeznek folyamatos vagy ugrásszerű mederváltozások. Ilyenkor u. az a vízhozam már más vízszinttel folyik le, vízállásészlelési anyagunk tehát nem homogén. A durva hordalékban gazdag vízfolyások medre jóformán minden árvíz után megváltozik. Az átvágásokkal szabályozott folyók évszázadokon keresztül mélyítik medrüket : nagyobb az esésük és elragadó erejük, mint völgyük anyagának ellenállása. (V. ö. Tisza, Odera stb.) Megbontja a vízállásadatok egyneműségét télen a folyó beállása vagy nyáron a partok benövése folytán időlegesen bekövetkező duzzasztás is. Változhatnak a lefolyási viszonyok a vízgyűjtőterületen történt nagyobbméretű erdőirtás következtében stb. Mindig meg kell tehát vizsgálni, hogy az az adatanyag, amelyre hidrológiai számításainkat alapítani akarjuk, tnop 1. ábra. Töltésezés hatása az árhullámok tetőző vízhozamára : ß 2 > Q 1 Fig.l. Influence de l'endiguement sur le débit maximum des crues : Q a > 2. ábra. A Visó-folyó évi középvízhozamának 1, 2, 3, 42 egymásutáni év adataiból számított értéke a petrovabisztrai szelvényben ( Dr. Mosonyi nyomán) Fig. 2. La valeur du débit moyen calculé sur 1, 2, 3, . . .,42 années consécutives s'approche progressivement d'une valeur moyenne réelle (d'après Mosonyi) egynemû-e vagy sem, és az utóbbi esetben alkalmas módon egynemüvé kell tennünk. Többszörösen bebizonyított tény, hogy más természeti jelenségekhez hasonlóan a hidrológiai jelenségekben is bizonyos statisztikai törvényszerűség uralkodik. Kérdés azonban, hogy milyen terjedelmű adatanyagot tekinthetünk valóban reprezentatívnak, jellemzőnek? Gyakori, hogy egyetlen „átlagos" év alapján végeznek hidrológiai számításokat és általában megelégszenek 10 éves adatsorokkal. Itt nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy a természetben nincs átlag. Az átlag csupán matematikai fikció. Egyetlen év — 365 adat — valóban nem jogosít fel általános következtetések levonására, még akkor sem, ha az év folyamán történetesen a hosszúidejű átlagnak megfelelő csapadék hullott. Ugyanaz a csapadék — időbeli megoszlása szerint —, igen különböző lefolyási jelenségeket eredményezhet. De tíz év 3650 adata sem sok, és különösen nem sok, ha a hidrológiai ciklus valamely fázisának lefolyási viszonyaira — pl. a tavaszi árvi-
