Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

Mélyfúrású kutak építése 95 kintette a munkáját és átadta a kútat használatra. Az elégtelen tisztítószivattyúzás következtében a szitaszövet nyílásánál kisebb átmérőjű ú. n. káros homokszemcsék egy része a szűrő körül helyén maradt. A szivattyúzás megindításakor minden esetben felszabadult bizonyos számú szemcse, melyek bejutottak a furatba s így a kifolyó víz homokossá lett, a szivattyúzás megszűntetése után pedig a furatban maradt vízoszlopban lebegő homokszemcsék lerakódtak és fokozatosan feltöltvén a furatot, elzárták a szűrőfelületet. Ennek következtében a vízbeáramlás, illetve a vízszolgáltatás, idővel teljesen megszűnik. Az idő előtt való elhomokolódás elkerülése céljából tehát — tapasztalataim szerint — minden esetben el kell távolítani a szűrő körüli rétegből az áramlást gátló, a szitaszövetnyílásnál kisebb homokszemcséket. A tisztítószivattyúzás elmaradása vagy hiányos elvégzése volt megállapítható a jótállási idő letelte előtt üzemképtelenné vált kutak egy részénél az elmúlt 3 év alatt. Ezeket 4—5 m-es leszívást előidéző teljesítménnyel 150—200 órán át kompreszszorozva rendbe lehetett hozni, ha nem műhiba okozta az elhomokolódást. Azt, hogy a tisztítószivattyüzásnak a vízhozam szempontjából is milyen nagy a jelentősége, mutatja az ugyanazon községekben ugyanazon rétegre kellő tisztítással és anélkül telepített kutak vízhozama közötti különbség. A kellő ideig és kellő teljesítménnyel kompresszorozott kutak vízhozama 5—10-szerese a kéziszivattyúzással és csak rövid ideig tisztított kutak vízhozamának. Még a durvább szemcséjű rétegre telepített bő vízhozamú kutaknál sem mellőzhető a káros homokszemcsék eltávolítása a fajlagos vízhozam emelése és a kút élettertamának fokozása érdekében. Az egyik községben pl. 65 liter/perc teljesítménynyel végzett 40 órai szivattyúzás után a depresszió 0,4 m volt és amikor nagyobb teljesítménnyel folytatták a tisztítószivattyúzást, 400 litert 1,1 m depresszióval adott a kút. A fajlagos vízhozam tehát percenkinti 162,5 literről 364 literre emelkedett. Ugyanebben a községben egy másik kút, amelyből a tisztítószivattyúzás során 1 m-es depresszióval csak 100 litert vettek ki percenkint, egy év alatt elhomokolódott úgy, hogy ki kellett tisztítani. A fajlagos vízhozam abból a szempontból fontos, hogy nagyobb leszívás (depresszió) emeli a víztermelés szivattyúzási üzemköltségét. 240 liter/perc, vagyis 4 liter/sec teljesítményű szivattyúnak 1 m emelési magasságra eső üzemköltsége elektromos meghajtás esetén évi 330.— Ft. A 8. ábrán látható kutak esetében 12 liter/sec vízhozamot a jól sikerült kút 4,5 m depresszióval szolgáltat, a kevésbbé jól sikerült pedig kb. 11,5 m depresszióval. A kút minőségének romlása folytán a depressziót 7 m-rel kell növelni, ennek folytán a lóerőszükséglet és az áramköltség is emelkedik. A szóbanlévő kútnál az áramköltség többlete évi 6300.— Ft-ra rúg! Azt, hogy a kellő teljesítménnyel való tisztítószivattyúzás elmulasztása milyen nagy — a fúrással feltárt, de ki nem használt — ivóvízkincset hagy kiaknázatlanul, ami pedig egyet jelent a népgazdaság pénzének rossz kihasználásával, az alábbiakból láthatjuk. Az elmúlt évek egyikében azoknak a kutaknak 9 hozama, amelyeknek a tisztítószivattyúzását nagyrészt kéziszivattyúval végezték, átlag 40 liter/perc volt. Azoké a kutaké viszont, amelyekből kivették a vízadó réteg jellemzői alapján kivehető maximális vízhozamot, 250 liter/perc lett, azokból a kutakból pedig, amelyeknél a tisztítószivattyúzást csak a szükségletnek megfelelően, de gépi erővel végezték, átlag 110 liter/perc hozamot vettek ki. Ugyanazon mélység esetén a 250 liter/perc hozamú kút költsége 2—2,5-szerese volt a 40 litert adó kúténak. A minőségi munka tehát igen nagy mértékben emeli a kútépités gazdaságosságát.