Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára
108 Bélteky Lajos A homokmentesítő szivattyúzást — véleményem és tapasztalatom alapján — a pozitív ártézi kutaknál is el kell végezni. Ezzel azért tartom szükségesnek foglalkozni, mivel a kivitelező vállalatok ezt szívesen mellőzik és egyes tervező irodák nem is irányozzák elő. Pedig ha a tisztítószivattyúzással az áramlást gátló káros homokszemcséket távolítjuk el, akkor ezt minden kútnál el kell végezni, akár pozitív, akár negatív. Igaz, hogy ha a pozitív kutat teljes keresztmetszetű kifolyónyíláson 8—10 napon keresztül hagyjuk folyni, akkor ez pótolja a tisztítószivattyúzást, főleg ha még 20—30 órán keresztül óránként többször teljesen lezárjuk és kinyitjuk a kutat, természetesen lökésmentes zárást biztosító állványcsöves vagy légsűrítős kútfej mellett. Ezt a módszert hívják az alföldi kútfúrók „öntisztulásnak". Az ilyen kútból az állandó üzemben kivett hozamot azonban a kifolyónyílás szűkítésével vagy magasabbra helyezésével a tisztítási igénybevétel 2/3-ára kell csökkenti, mert különben az elzáró szerkezet felszerelése esetén minden nyitásnál homokol a kút. A lökésmentes elzárástól pedig a kútszabvány és a vízjogi törvény előírásai értelmében nem lehet eltekinteni. Az alföldi nagyobb mélységű, főleg gázos kutaknál, apróbbszemű réteg esetében minden esetre óvatosan kell a tisztítószivattyúzást végezni. Mellőzhetőnek azonban nem tartom, mivel sok esetben, különösen teleszkópszerű béléscsövezésű kutaknál az ú. n. öntisztulás nem hozza ki a csőkivágások alkalmával a furatba került nehéz fajsúlyú, iszapos ú. n. sűrű vizet. Van rá eset, hogy hirtelen kell kivenni egy nagyobb vízoszlopot, hogy a szűrőben lebegő iszapdugót kihozza a víz. Az egyik kútban pl. a csővágások után a nyugalmi vízszint 5,3 m-rel szállt mélyebbre s még 550 liter/perc teljesítménnyel végzett tisztítószivattyúzás mellett is ott maradt. Csak akkor jött vissza, amikor hirtelen szívtak le egy nagyobb vízoszlopot. Ugyanekkor a fajlagos vízhozam 50-ről 125 liter/percre emelkedett. Ha pozitív ártézi kutak vízhozama a tisztítószivattyúzás után csökken, meg kell nézni, hogy a szűrőrakat előtti csősaru közvetlenül a szűrővel bekapcsolt vízadó réteg fedőjében van-e, jól zár-e ennek a csőrakatnak a saruja, mert lehetséges, hogy a nagyobb depresszió folytán egy felsőbb vízadó réteggel került kapcsolatba a szűrővel bekapcsolt réteg és ez okozza a vízhozamcsökkenést. Ha a vízhozamcsökkenéssel együtt a nyugalmi vízszint is megváltozik, akkor kétséget kizáróan ez az eset következett be. A kellően tisztítószivattyúzott kút is elhomokolódhat azonban, ha a megengedettnél több vizet vesznek ki belőle, mivel az így előidézett nagyobb áramlási sebesség a rétegváz távolabbi pontjairól hoz ismét apróbb homokszemcséket és a rétegváz közepes és nagy szemcséit is kimozdíthatja. Ez az előbb ismertetett folyamat szerint a furat feltöltődését eredményezheti. Ennek elkerülése végett az új kútszabvány a legnagyobb üzemi teljesítményt a legnagyobb kútteljesítmény 66%-ában állapítja meg, vagyis valamely kútból állandó üzemben csak 2/3-a vehető ki annak a vízhozamnak, mellyel a kút tisztítószivattyúzását elvégezték. Repedezett és görgeteges kemény kőzetből fakadó vizű kutaknál az.üzemi teljesítmény 85%-ig emelhető. A „túlerőltetésből" származó elhomokolódás megakadályozása céljából a kútszabvány megszabja, hogy a kútaknában 200x300 mm méretű zománctáblát szereljenek fel, amely a kút jellemző műszaki adatait tartalmazza, külön kiemelve az állandó üzemben kivehető vízhozamot, a hozzátartozó leszívott vízszinttel. A táblán fel kell még tüntetni a kút csövezési vázlatát is, hogy ha később kútjavításra kerülne sor, a kút mélysége, csövezése, a szűrő és a tömszelencék helye akkor is meg legyen állapítható, ha a kútépítés iratai nem lennének előkeríthetők, végül fel kell tüntetni a nyugalmi vízszintet és a tisztítószivattyúzás során kivett legnagyobb homokmentes vízhozamot a hozzátartozó depresszióval együtt.
