Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése
.38 Finály Lajos ban a következő adagolás volt szükséges: január: 9,6, március: 7,1, május: 9,7, július: 12,7, szeptember: 10,3, november: 9,8, december: 7,1, évi középértékben: 9,6 mg/l. Boontonban 1930-ban 27 hónapon át történt ellenőrzés alatt, biológiai tisztítás és homokszűrés után 2 mg/l klóradagolás.mellett a kóliszám 99,99 %-kal csökkent, 10 cm 3-ben kólibaktérium egyszer sem fordult elő. Viehl 1927. évi kísérletei azt mutatják, hogy nagy klórigényű szennyvízben nagyobb és gyorsabb a klórozás fertőtlenítő hatása, mint kis klórigényűben, ha a klórmaradék nagysága mindkét esetben ugyanaz. 40 mg/l klórigényű vízben a csíraszám 10 perc alatt 320 000-ről 300-ra, 14 mg/l klórigényű vízben 320 000ről 3500-ra csökkent, mindkét esetben egyaránt 0,2—0,6 mg/l orthotolidinklórmaradék mellett. Ez a jelenség a nagyobb klórigényű szennyvízben nagyobb mennyiségben keletkező klórvegyületek és klóraminok erős csíraölő hatására utal. 12. A behatási idő Az elmondottakból az a gyakorlati következtetés vonható le, hogy míg kis klórigényű szennyvizet 10 perces behatási idő után o-tolidinnal még kimutatható klórmaradékra kell klórozni, addig nagy klórigényű szennyvizet elegendő úgy klórozni, hogy 10 perces behatási idő után a jódkáli keményítő reakció még pozitív legyen. Ilymódon literenkint mintegy 10 mg aktív klór takarítható meg. A 11. ábra a legvalószínűbb baktériumszám és a klórmaradék közötti összefüggést, a 12. ábra pedig a meghatározott klórmaradék eléréséhez szükséges klóradagolást mutatja különböző behatási időkre, ülepített szennyvíz esetén. A 13. ábrán a behatási idő befolyása olvasható le a klórma12. ábra. Meghatározott maradék eléréséhez szükséges klóradagolás ülepített szennyvízben, különböző behatási időkre. 13. ábra. A behatási idő befolyása a klórmaradékra különböző adagolásnál.
