Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

Szennyvizek fertőtlenítése ' 39 radékra, különböző adagolásnál. A klórmaradék (M) és a legvalószínűbb coliform baktériumszám (B) közötti összefüggés Eliassen, Hermann és Krieger szerint az alábbi egyenlettel fejezhető ki : l0g B = a + l-M ahol az a és b együtthatók értéke a különböző behatási idők szerint az alábbi táblázat szerint veendő figyelembe : Behatási idő percekben 5 10 15 20 30 О 0,17 0,21 0,28 0,65 1,91 b 0,32 0,72 1,04 1,02 0,74 Ezek szerint a baktériumszám csökkenése az első 5 percben a legrohamosabb. Legtöbb esetben 10 perc behatási idő elegendő. A klórmaradék lassú időbeni •csökkenése azt mutatja, hogy a klór vegyületek (klór-aminok és szerves klórvegyületek) alakjában van jelen a vízben, és fokozatosan válik szabaddá. A 11. Js 12. ábra egybevetéséből az is megállapítható, hogy a behatási idő fontosabb tényező, mint a klór-adag nagysága. így 6,4 mg/l adagolás után a legvalószínűbb baktériumszám 5 perc múlva 2000 volt, 0,4 mg/l maradékkal. Ugyanekkora maradék 6,9 mg/l adagolás esetén, de 30 perc behatási idő után a baktériumszám 3-ra való csökkenését eredményezte. E két ábrából kiolvasható továbbá a behatási időnek a klórmaradékra és a megmaradó legvalószínűbb csíraszámra való befolyása is. Ezek szerint : Behatási idő (perc) 5 15 30 Klórmaradék (mg/l) o-tholidin 0-30 0-25 0-20 Legvalószínűbb csiraszám 100 cm'-ben .... 8000 80 3 13. Behatási medence Bizonyos behatási idő utáni klórmaradék megállapítására vonatkozó vizsgálatok szerint a maradék klór csak akkor oszlik el egyenletesen a behatási medence

10 átfolyási keresztmetszetében, ha az adagolás helyén a klór a szennyvízzel kellően el tudott keveredni. Az elkeveredés általában kielégítő, ha az adagolás helyén a szennyvíz kavargó, örvénylő áramlásban van. Ez könnyen elérhető úgy, hogy a fertőtlenítő-medencébe való belépés előtt, már a hozzávezető csatornában adjuk a klórt a szennyvízhez, vagy pedig úgy, hogy a medencébe való belépéskor a víz áramlását csővel vagy terelőfallal lefelé irányítjuk és itt, kb. középmélységben adjuk hozzá a klórt. Ilyen feltételekkel a szokásos kiképzésű, váltakozó 1

0) Az a medence (kontakt-medence), amelyen való átfolyás ideje alatt a klór hatását kifejtheti, mielőtt a szennyvíz elhagyja a szennyvíztelepet. (Hosszabb, zárt elvezető csatornán aló végigfolyás ideje, megokolt esetben, a behatási időbe beszámítható.)