Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - VII. Kisebb közlemények
296, Kisebb közlemények mederre kiszámítjuk valamely vízhozam levezetéséhez a szükséges vízmélységet, és a kettő különbségét vesszük. Ennél a számításnál a benőtt meder sebességi tényezőjét к — 10-nek vehetjük. A naponkénti vízhozamok meghatározására alkalmas szabatos elméleti módszert még nem ismerünk. Csak a sorozatos vízmérés ad megoldást. De a vízhozam megméréséhez a növényzetet minden egyes esetben tetemes hosszúságon el kell távolítani, ami igen költséges. Ezért más módszert kell találni. Mindenekelőtt megvizsgálták, hogy nem lehetne-e valamilyen, a növényzet mindenkori mennyiségét jellemző állandót találni. Ilyenül a bizonyos hosszúságú mederszakaszról kiszedhető gaz súlya kínálkozott. De a kísérlet nem vezetett sikerre, mert a kiszedésnél elúszó szálak mennyisége, a kiszedett növényzet erősen változó víztartalma és a gyors fonnyadás stb. a mérést bizonytalanná tették. A vízhozammérést tehát nem lehetett elkerülni. Ezután a szárnvmérésekből amúgyis kiadódó legnagyobb felszíni sebesség alapján megvizsgálták, hogv nem lehet-e a szárnymérést úszóiriéréssel pótolni. A növényzet hatására azonban a sebességeloszlás a mederben nem szabályos és nem áttekinthető. Ezért a legnagyobb felszíni sebesség alapján való vízhozammeghatározás megbízhatósága csak kb. +8% volt. A továbbiakban úgy folytatták a kísérleteket, hogy egymáshoz kapcsolt gerendákból alkotött és a szelvényen átfektetett úszó lánccal, majd ennek továbbfejlesztéseként ú. n. «merülőkötél»-lel a felszíni sebességek eredőjét mérték. Á 4 mm átmérőjű sodronvkötélre kb. 12 cm vastagságú, 3 m hosszú, hatszögletű, vasalással megterhelt gerendatagokból alkotott lánc volt kapcsolva, és az egész együttest bójasor tartotta úszva a vízfelszín alatt kb. 30 cm mélyen. Méréskor a folyón áthúzott merülőkötélben a víz sodrása következtében fellépő húzóerőt mérték a kötél végéhez kapcsolt dinamométerrel. Ez összehasonlító szárnymérések alapján módot adott olyan görbesereg szerkesztésére, amelyről a vízállás és kötélfeszültség függvényében leolvasható a mindenkori vízhozam. A pontosság +3% volt. Ezzel az egvszerű és aránvlag könnyen kezelhető mérőeszközzel a kb. 55 m széles Eder-nek 4,5—40,0 m 3/sec közt váltakozó vízhozamát 3 ember 1 óra alatt mérte mese. A mérést a tenyészidőben átl?g 2 1/2, azon kívül 4 hetenként ismételték még, ebből megállapították a cp értékét és a közbenső időkre interpolált (p-vel a vízállásból határozták meg a vízhozamot. A mérőberendezés jelentős előnve, hogy a meder kitisztítása nélkül is használható, hátránya viszont, hogy a Q — ^(vízállás, kötélerő) összefüggés meghatározásához ejég sok szárnymérést kell végezni. Általánosítható eredményeket a kísérletek nem hoztak. Fazekas Károly A HÍD PILLÉREK KÖRÜLI MEDERKIMÉLYÜLÉS CSÖKKENTÉSE HAJLÉKONY BURKOLATOK ALKALMAZÁSÁVAL 1 ETO. 624.034.95. A laza üledékes medreken átvezető hidak tervezésekor foglalkozni kell a pillérek körül várható mederkimosás kérdésével. A szelvényszűkítés folytán megnövekedő sebességek okozta kimosások mélységének, méreteinek meghatározására nincs megbízható eljárás, a tervező mérnök főként a tapasztalatokra és kísérleti megfigyelésekre van utalva. A kimosás mértéke csökkenthető: 1. a pillér alakjának megfelelő megválasztásával és 2. a fenék burkolásával. Az ismertetett tanulmány a védekezés második (általánosabb jellegű és megépült műtárgyaknál is alkalmazható) módozatával foglalkozik. A pillér körül kialakuló áramlási viszonyokat vizsgálva, több kísérleti megfigyelés alapján kimutatták, hogy a pillér által eredeti irányukból eltérített vízrészecskék a pillér lábának két oldalán csavarszerű (spirális) pályán mozognak. (1. ábra.) A fenékmegbontás a csavarvonal alsó szakaszán a pillértől távolodó irányban mozgó vízszálak munkájának eredménye. A kialakuló csavarmozgás erőssége és átmérője a hídszelvényben uralkodó függőleges értelmű sebességeloszlástól és a geometriai viszonyoktól függ. Belgiumban végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy a pillér felső részének vonalozása is befolyásolja a csavaráramlás erősségét és amikor a pillér előtt megfelelő elrendezés szerint levert cölöpök csökkentették az irányeltérítés szögét, számottevően csökkent a medermegbontás mértéke is. 2). A vízhenger belső 1 Posey C. 7-, Appel D. IV. és Chamness E. Jr.: Investigation of flexible mats to reduce scour around bridge piers. Highway Research Board, Research Report No. 13 — B, Washington , 1951. a Lásd: Tison L. J.: A hidpillérek korüli kimosások. Vízügyi Közlemények, 1945/! -4. szám, 71, oldal.
