Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

297 szerkezetének sajátságát kihasználó ilyen megoldások általános jellegű védekezési eljárásként költséges voltuk miatt nem fogadhatók el. Közvetlenül a pillérfő előtt, az irányeltérítés szakaszán, holt víztér (sztagnálási zóna) alakul ki, ahol az érkező vízrészecskék lefékeződnek. 1. ábra. Áramlási viszonyok a pillér körül. 2. ábra. A kísérletek vázlatos elrendezése. (Eng. News-Record 1950/21.) A hosszirányú sebesség lecsökkenéac folytán ezen a szakaszon a hidrosztatikus nyomásnál nagyobb (a sebességmagassággal megnövekedett) nyomás hat a fenékre. A pillér két oldalán a csavarszerű áramlás kialakulása folytán a hidrosztatikusnál kisebb a nyomás. Az így előálló nyomáskülönbség folytán vízáteresztő mederanyagban a két különböző nyomású szakasz között szivárgás indul meg (lásd 1. ábra). Amint az I. táblázatból láthatjuk, a szivárgási vonalak kilépési helyén érvényesülő felhajtóerő csak nehéz burkolattal ellensúlyozható, de ez is csak akkor lehetne hatékony, ha vízzáróan csatlakoznék a pillérhez, vagyis .teljesen kizárná, hogy a víz apránként kiszívja a burkolat alól a finomabb talajszemcséket, ami végül is a burkolat beroskadásával jár. I. táblázat Ha a legnagyobb sebesség i 0,60 1,80 3,60 6,00 m/sec A nyomáskülönbséget ellensúlyozó betonréteg vastagsága 2,5 20 95 260 cm A pillér körüli fenékbiztosítással szemben támasztott követelményeket vizsgálva megállapítható tehát, hogy a felhajtóerő szakaszán (az alacsony nyomású helyeken) a burkolatnak megfelelően vízáteresztőnek kell lennie, hogy az alulról felszivárgó vizet túlzott erőhatások nélkül átengedje. De ugyanakkor a burkolat hézagainak elegendően kicsinyeknek kell lenniök, nehogy a feltörő víz magával ragadja^a finomabb talajszemcséket, vagyis a burkolatnak szűrőrétegszerűen kell hatnia. Fontos követelmény a burkolat megfelelő hajlékonysága, rugalmassága is, mert csak az egyenetlen folyómederben is teljes felületén felfekvő védőréteg ad kielégítő biztosítást. A Rocky Mountain Hidraulikai Laboratóriumban 1950 nyarán 2,05 m széles és 9,15 m hosszú kísérleti csatornában foglalkoztak a hajlékony fenékburkolatok alkalmazási lehetőségeivel. A kísérleteket pillérül szolgáló 15 cm átmérőjű üveghengerrel és kohézió nélküli (finom homok) mederanyaggal végezték (2. ábra), olyan elgondolás alapján, hogy az így kapott eredmények elméleti úton átértékelhetők más pilléralak és kohéziós mederanyag esetére is.