Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása

234 Kessler Hubert 2. abra. Elektromos vizszmtkutatas vazlata. Az elektródák távolságának növelésével nagyobb mélységbe hatolnak az áramvonalak. Abb. 2. Schema der geo elektrischen Wasserspiegelforschung. Durch Steigerung der Elektrodendistanz steigert sich die Tiefenwirkung der Stromlinien. A vízkutatás valószínűleg legjobb geofizikai módszere a geoelektromos eljárás. Használhatósága abban rejlik, hogy a víznek -— ionkoncentrációjának megfelelően •— elég tág határok között változó, de az őt körülvevő kőzethez képest aránylag nagy a vezetőképessége. Ezért az altalajban létesített elektromos vagy elektromágneses teret eltorzítja azokhoz az erőterekhez viszonyítva, amelyek homogén altalajban előállnának. Ugyanez vonatkozik adielektromos állandóra is. Az így előálló eltorzulások afelszínen is megnyilvánulnak és mérhetők. A geoelektromos módszerekkel már sokan kísérleteztek és jelentős gyakorlati eredményeket értek el. A Szovjetunióban nemcsak vízkutatásra, hanem a fagyott talaj vastagságának mérésére is alkalmazták őket. Az alábbiakban csak azokat a lehetőségeket kívánjuk vázolni, amelyeknek a karsztvízkutatásnál is jelentőségük lehet. Aránylag a legegyszerűbb és legkönnyebben beszerezhető műszerekkel végrehajtható eljárás az, amely a talaj fajlagos ellenállásának mérésén alapul. Lényege, hogy két, a terepre helyezett elektródán át áramot bocsátunk az altalajba, és különböző elektródatávolságok melleit mérjük az ellenállást. Az áramvonalak a talajban nemcsak a legrövidebb úton haladnak az egyik elektródától a másikig, hanem ívesen is, és ily módon behatolnak a mélyebb talajrétegekbe is. Minél nagyobb az elektródák távolsága, annál nagyobb mélységbe hatolnak az áramvonalak és annál mélyebb talajrétegek ellenállását vonják be a mért értékbe (2. ábra). Pontosan tehát nem egy réteg ellenállását, hanem több réteg együttes eredőellenállását mérjük. Itt sem a szabatosan értelmezett fajlagos ellenállást, hanem egy azzal arányos értéket. Ezért a kapott értéket helyesen «látszólagos fajlagos ellenállásinak nevezzük. • Ha a különböző elektródatávolságoknak megfelelő értékeket olyan diagrammban rakjuk fel, amelynek abscisszája az elektródatávolság és ordinátája az ellenállás,, akkor olyan elektródatávolság mellett, amelynél az áramvonalak vízvezetőréteget értek, a fajlagos ellenállásérték lecsökken és a görbe iránya megváltozik. A gyakorlat szerint a feltárt mélység az elektródatávolság harmadával azonos. Ezzel az eljárással elég jól meghatározhatjuk a karsztvizet. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a felső talajvízréteg aránylag nagy ellenállásával jól megkülönböztethető a nagy keménységű, tehát kis ellenállású karsztvíztől. A 3. ábra a zirknitzi karsztmedencében felvett ellenállásdiagrammot szemléltet. A felső szinten mutatkozik a karsztot fedő felső, talajvizet tartó réteg ellenálláscsökkentő hatása, kb. 5 m mélységig. Ezután egyre nő a száraz mészkő ellenállása, míg kb. 45 m mélységben egy leszálló karsztvizet vezető hasadék az ellenállást újra lecsökkenti. Ez azonban még nem a mélykarszt vízzel telített zónája. Az utóbbinak a hatása az 55 m-es mélységnél jelentkezik egy utolsó ellenálláscsökkenéssel.