Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
A kar sziviz feltárása 227 A szomszédos Pilis-hegység karsztvizére vonatkozóan nem sok adattal rendelkezünk. A völgyek itt nem vágódtak be a nyugalmi karsztvízszint alá, ezért nincsenek itt jelentősebb karsztforrások. A felszínre emelkedett mészkőrögök eléggé el vannak karsztosodva, számos barlangot ismerünk. Valószínű, högy a ma még hozzáférhetetlen mélységben is nagy a karsztosodás foka és jelentős víznyerési lehetőséggel számolhatunk. A mélykarsztvíz áramlását a Duna felé meggátolja a vízzáró, vulkanikus Dunazug-hegység, ezért valószínű, hogy a víz nagy részének áramlása a dorogi medencén keresztül történik. Ennélfogva a nyugalmi vízszintnek is magasabbnak kell lennie. Emellett tanúskodnak a Pilisszentiván és Pilisvörösvár mellett feltárt -f-138 méteres szintek is. Budapest felé, a Budai-hegyekben, ez a szint a Duna közelsége miatt rohamosan csökken. így Mária-Remeténél 117 m, Római Fürdőnél és a budai hévforrásoknál 103—104 m körül alakult ki a karsztvíz nyugalmi szintje. Budapest vízellátásának karsztvízből történő részbeni fedezése régi kérdés. Már több ízben végeztek erre vonatkozó vizsgálatokat, és alkalmas kutatási helyeket is jelöltek ki. Feltárásokra azonban eddig nem került sor. Közismertek a budai hévforrások, amelyek a Dunántúli Középhegységnek az Alföld felé való nagy letörésénél fakadnak. A karszthegység a Duna—Tisza közén már mélyen a felszín alatt, több ezer méteres mélységben folytatódik, és a nagy mélységű fúrások, kezdve a margitszigeti fúrástól egészen a hajdúszoboszlói mélyfúrásig, közvetlenül vagy közvetve, ennek a mélységbe zökkent karszthegységnek a vizét tárják fel. Budapesthez legközelebb a budai hegyekhez csatlakozó Csíki-hegyekben történt nagyobb mesterséges karsztvízfeltárás Törökbálint közelében. A karsztvíz nyugalmi •szintje itt 125 m-en alakult ki. Ez a Dunának mint lecsapolónak nagyobb távolságával és a dolomit szűkebb járataival, tehát a nagyobb áramlási ellenállással magyarázható. Budaörsnél is kínálkozik kedvező "vízfeltárási lehetőség, bár itt mindenütt termális hatásokkal is kell számolni. A víz hőfoka 18—20 G° körüli értéket is elérhet. Az előbb említett területhez csatlakozik DNy felé a G«ra:í«-hegység. Hatalmas mészkőtömege fedetlenül a felszínre emelkedik, és nagy felvevő-felületet nyújt a csapadékvíznek. A hegységnek felszínre emelkedő részén számos karsztjelenséget, barlangot ismerünk. Jelenlétük valószínű a mélyebb szinteken is. A hegység középső részén nem ismerjük a karsztvízszint alakulását, de déli peremén számos kutatófúrást, mesterséges vízfeltárást végeztek, amelyek szerint a +135 méteres magasságot fogadhatjuk el átlagos nyugalmi karsztvízszintnek. Régebbi adatok szerint évekkel ezelőtt 3 méterrel magasabban alakult ki a nyugalmi szint, és valószínűleg a sorozatos téli csapadékhiányos évek folytán szállt le a mostani értékre. Emiatt csökkent annyira a már régen mélyített tatabányai vízakna hozama, és ezért apadt el 1949-ben az addig bővizű Pokol-forrás. A Dunától való elég nagy távolság miatt alacsonynak látszik a szint, de figyelembe kell vennünk, hogy a 122 m-es szinten fakadó bővizű tatai Fényesforrások erőteljesen megcsapolják a Gerecse karsztvizét. Ezek a források mélyreható törésvonal mentén fakadnak, a csapadékkal való összefüggésük kétségtelen, ezért esetleges juvenilis eredetük szóba sem kerülhet. A Gerecséhez délről csatlakozik a Vértes-hegység, amelynek uralkodó kőzete már nem a mészkő, hanem a dolomit. Ennek megfelelően itt kevesebb karsztjelenség található. A dolomitot nehezebben oldja a víz, ezért kevesebb benne a barlang, karsztjárat. Ezt ellensúlyozza a dolomitban, főleg a felsőtriászkorú fődolomitban lévő számos hajszálér, amelyeknek elég nagy a víztárolóképessége. A Vértesben nincsenek a nyugalmi karsztvízszint alá mélyülő völgyek, amelyek a mélykarsztot megcsapolhatnák. Csak déli szegélyén, Zámoly közelében tud a karsztvíz néha, csapadékos időben, 152 méteres szinten felszínre bukkanni. Csapadék6 Vízügyi Közlemények I—II. kötet. 7445 (1).
