Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
216 Kessler Hubert meg van gyengítve. Ilyen helyen a fokozatos boltozatbeomlás egészen a felszínig felharapódzik. így keletkeznek a nagymélységű függőleges aknabarlango k, zsombolyok, Hasonló eredetűek a függőleges falú ^"^"^éliíí^'^íli is- A laposabb, lálalakú dolinák nem nagy barlangtermek beszakadásának következményei, hanem sok kis rés berogyásával, bezáródásával, tömörödésével kapcsolatosak. A zsombolyok és szakadékdolinák alját legtöbbnyire teljesen eltorlaszolja a behullott törmelék, és így elzárja a vízszintes barlangrendszerhez vezető utat. A törmelék kitermelésével, esetleg táróhajtással hozzáférhetővé válhat a vízszintes barlangjárat. A föld alatt valóságos vízrendszere k alakulnak ki. Földalatti csermelyek, patakok a főgyűjtőbe folynak, amelynek vize a lecsapoló völgyben fakadó karsztforrásokat táplálja. A földalatti patakok, folyók gyakran jól kialakult felső, középső és alsószakasz jellegűek. De nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is tagoltak ezek a földalatti vízrendszerek. A hegység vizeit lecsapoló felszíni vízfolyás medre, völgye általában gyorsabban mélyül, mint a barlangi pataké, hiszen jóval nagyobb a víztömege és hordaléka. A folyó völgye tehát mélyül és egyidejűleg leszáll az általa meghatározott karsztvízszint is. Ebből az következik, hogy a barlangi patak nem követi többé teljes hosszában eredeti útját, hanem folyása közben vizének egy részét a barlangban lévő kőzethasadékokon és nyelőkön át az újonnan alakuló, mélyebb karsztvíz szintre adja lé. Az újabb, mélyebb szinten új barlangrendszer alakul ki, mely vizét a régi karsztforrás szintjénél alacsonyabb szinten fakadó, fiatalabb karsztforrásnál hozaa felszínre. Ez az alsó barlangrendszer egyre fejlődik, bővül. A régi, feiső barlang fokozatosan elveszíti vizét, forrása elapad és eltorlaszolódik. A völgyek süllyedésének következtében kialakuló új karsztvízszint nem párhuzanjos a régivel, hanem a völgytől távolabb, ahol a leszívó hatás eleayészik, parabolíkusan belesimul abba. Az 1. ábrán metszetben látható alsó barlang szintje alatt a kőzet összes repedéseit víz tölti ki. Ez a mélykarszt. A régi kiszáradt barlang szintjét a szaggatottan rajzolt, jégkorszakbeli völgyszint határozza meg. A régi, felső barlangrendszer tehát fokozatosan kiszárad, de rendkívüli csapadék, vagy hirtelen hóolvadás levezetésére az új barlang keresztmetszete néha szűknek bizonyul. A benne lévő víz ilyenkor visszaduzzad, és a felső barlang újból vízvezetővé válik, eltömődött forrása pedig átmenetileg vizet szolgáltat. Ezeket az idősza kos, mapasan fqkndn fnrrd^nt tehát víznyerés szempontjából kellő óvatossággal kell ért<> kelni, de támpontul szolgálhatnak vízvezető barlangjáratok felfedezéséhez. A völgyek fentvázolt, geológiai korokban történt süllyedése nem ment végbe teljesen egyenletesen, hanem szakaszosan történt. Néha hosszabb idő állt rendelkezésre a barlangjárat kialakulásához, máskor viszont az erózióbázis gyorsabb süllyedése újabb barlang kialakulását eredményezte. A völgyek süllyedése folytán kialakult 1. ábra. Karsztosodott hegység metszete. 1-nél az aktív, vízvezető barlang forrása, 2-nél a régi, kiszáradt barlanggal kapcsolatos időszakos forrás, 3 = szakadékdolina, 4 = aknabarlang. Abb. 1. Schnitt durch ein verkarstetes Gebirge. 1. Qitelle der wasserführenden Höhle. 2. Periodische Qiielle der nur zeitweise wasserführenden Höhle in der Höhe der diluvialen Talsohle. 3. Einsturzdoline. 4. Schachthöhle.
