Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

со 114 A bukógáttal való vízhozammérés mm), amikor a felületi feszültségek hatása jelentékeny, ezt semmiképen sem tudjuk biztosítani [37]. Nagyobb átbukási magasságoknál már csak az érdesség okoz nehézséget, amelyet a falazott bukógátak aránylag széles koronájánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Eisner [9] és Lamoen [37] ezt úgy küszöbölték ki, hogy a kísérleteket többféle méretai'ányban végezték el, az eredményeket a méretarány függvényében felrakták, és az így kapott görbéket megnyújtva, következtettek az 1 : 1 aránynak megfelelő értékekre. Lamoen az általa tanulmányozott Grosses Battes-gát esetére, 1 : 100, 1 : f.6,7, 1 : 50, 1 : 30, 1 : 13,3, 1:10 és 1:5 arányú kísérletei alapján utólag kimutatta, hogy az 1 : 30 méretarányú kísérlet magában is megfelelt volna. Escanie 1 : 100, 1 : 19,5 és 1 : 10 arányú kismintákon végzett kísérleteinél az utóbbi két esetben gyakorlatilag egyező eredményekre jutott [38]. A két adat nagyságrendi összhangja a kísérletek méreteit és a velük kapcsolatos költségeket illetően igen megnyugtató : nincs szükség túlságosan nagy méretű kismintákra. c) A bukógát szelvényének legcélszerűbb alakja Előfordul, hogy valamely vízfolyás, csatorna, esetleg forrás vízhozamának folyamatos mérésére állandó jellegű mérőbulcót kell létesítenünk. Változó hozamnál az élesszélű bukólemez — bármilyen egyszerű is — erre a célra általában nem alkalmas. Ugyanis 1. átbukási tényezője — a vízsugár mindenkori alakja szerint — ugyanazon átbukási magasságnál is lényegesen eltérő lehet, és 2. vízemésztése aránylag kedvezőtlen. Felvetődik tehát : melyik a legkedvezőbb szelvényalak? Ezen az alapon kereshetjük 1. a vízemésztés szempontjából legjobb megoldást, amely minden átbukási magasságnál a lehető legnagyobb vízhozamot adja (ez egyben a vízsugár alakjának állandóságát is jelenti) és 2. az üzem szempontjából legkényelmesebb megoldást, amelynél a szelvény vízemésztése az átbukási magasság lineáris függvénye. Ez egyben az átbukási tényező állandóságát is jelenti. » • V 1. A vízemésztés szempontjából legkedvezőbb szelvényalak A Lillmann-tói [20] átvett 31. ábra világosan mutatja, hogy az élesezélű bukólemezen átbukó vízsugár alsó határfelülete szerint alakított gátszelvény legalább 11%'kal csökkenti az átbukási magasságot. További előnye ennek a vonalozásnak, hogy a vízsugár alakjának állandóságát is biztosítja. A lebukó vízsugár alakjának meghatározásával többen foglalkoztak. Elméletileg a probléma a vízszintes hajítás esetére vezethető vissza. Ha a lebukó vízsugár súlyponti trajektoriájának О pontjában a vízszintes kezdősebesség v, a pálya tetszőleges pontjához tartozó (x, y) koordináták a t idő függvényében (32. ábra) x = v

x t és у = a + —- g t

2 (47) 2 Az О pontot az élesszélű bukógáton szabadon átbukó vízsugár alsó felületének tetőpontjához tartozó függőleges metszetben 2/3 mélységben szokták felvenni, vagyis feltételezik, hogy a sugár keresztmetszetének súlypontja egybeesik a hidrosztatikus nyomás súlypontjával.