Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
со 268 A bukógáttal való vízhozammérés Oldalszűkítés esetén, ha a bukóhoz vezető csatorna szélessége s, éa a bukónyílás szélessége s 0, a vízemésztés Q = Km'aoSoV 2flfÄ'»/« (43) ahol a szűkítési tényező 4 So К = 1 Y 0,2 + e/A s S ) Az a alaktényező értéke sarkos küszöb és sarkos összeszűkítés esetén a — 0,19, míg az oldalélek lekerekítése esetén (lekerekített és sarkos küszöbnél egyaránt) a = 0,10. A gyakorlatban rendesen vízkivételi zsilipek küszöbe, vagy billenőtáblával megfejelt árapasztóbukók teste alkotja a széleskoronájú bukót. Ha az átbukási szélességet (a küszöb hosszát) pillérek n nyílásra osztják, a szűkítés hatása más a közbenső, és más a szélső nyílásokban. Ilyenkor a {43) képletbe a K n közepes szűkítési tényezőt kell helyettesíteni, amely a szélső nyílások K e z és a közbenső nyílások К к szűkítési tényezőjéből az alábbi képlettel számítandó : Кь (п—2) + 2К в г K n = n A szűkítési tényező értéke : К = f (a, S o-, — ) a 28. ábra vízszintes \ s h J tengelyén közvetlenül leolvasható. Több nyílás esetén s a szabad nyílások összegét jelenti. Alulról befolyásolt széleskoronájú bukókra, ha a küszöbön áramló a vízз_ mozgás, vagyis (A* f = Y ? 8/<7-vel a határmélységet jelölve), h >: Ы г, és az alsó vízszínnek a küszöb feletti h 1 magassága Aj > 0,8 h' (vagy h 1 >1,3 h k r), Berezinszkij a q = a m a' Y^g h' 3l z képletet ajánlja, ahol m a' = f (e/A') a szabad átbukás esetére érvényes átbuká i tényező. A a vísszahatábi tényező értékére az 1948. évi kísérletek az alábbiakat adták : hi[h' = 0,80 0,81 0,82 0,83 0,84 0,85 0,86 0,87 0,88 0,89 0,90 . a = 1,00 0,99 0,99 0,98 0,97 0,96 0,95 0,93 0,90 0,87 0,84 Aj/Ä' = 0,91 0,92 0,93 0,94 0,95 0,96 0,97 0,98 <г = 0,82 0,78 0,74 0,70 0,65 0,59 0,50 0,40 Ezek szerint az al có víz befolyása elhanyagolható mindaddig, mig a küszöb fölötti magassf g Aj < 0,8 A', és a vízemésztést úgy számítjuk mint ha szabad átbukásról lenne szó.
