Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

A széleskoronájú bukó 109 és a vízhozam q = ha V2g {h —ha) (39) A gáton a maximális vízemésztésnek megfelelő h

a mélység áll elő, amely a == 0 egyenlőségből számítható szélső érték. A dha dq_

; dha egyenlőségből Г2

g (h -ha) - = о ha — —

h 3 Ezt (39)-be helyettesítve : 2 , Я = y h = "äff У 2g h312 = 0,38

5 V 2g h

Z'

2 (40

) Az érkezési sebesség figyelembevételével, és az energia-veszteségekre tekintettel а [л

а < 1 kontrakciós tényezővel, (40) helyett a kifejezéshez jutunk, ahol fj

a a küszöb kialakítása szerint 0,85—0,97 között változik. A későbbi laboratóriumi vizsgálatok nem igazolták Bélqnger és a nyomában járó elméleti hidraulikusok feltevéseit, mert a gátkoronán rohanó vízmozgás, és gyakran vízugrás alakul ki. • Az újabb hidraulikai kézikönyvek legtöbbje a q = m'

a yiïg-h'W (42a) képletet ajánlja a széleskoronájú bukó számítására, ahol h' = h + v*/2g, és a két ismeretlen (q és v) meghatározásához szükséges második egyenlet : q = (h + e) V (42b) Az m'

a vízemésztési tényező értékének meghatározásával számos kutató foglalkozott. A széleskoronájú bukóra vonatkozóan különösen nagyarányú kísérletek folytak a legutóbbi évtizedben a Szovjetunióban, amelyekről Berezinszkij A. Ii. ide'zett műve ad összefoglalást ([32], részletes szovjet és nyugati bibliográfiával). Mivel vízmérés szempontjából a széleskoronájú bukó jelentősége csekély, a részleteket illetően erre a munkára utalok, és itt csak a végeredmények közlésére szorítkozom. Oldalszűkílés nélliili széleskoronájú bukó (a/h >. 2,5 — 3) számításánál a (42a) képletbe helyettesítendő vízemésztési tényező szabad átbukás esetén : ha 0se/Ä<3 • ' e/h > 3 sarkos kiképzésű küszöbre: m'a = 0,32 + 0,01 3 ~

el

h m'

a = o,32 = const. 0,46 + 0,75 e/h lekerekített küszöbre (r — 0,2 -j- 1,0 h) : m

a = 0,36 + 0,01 • 3 ~~

e'

h— m'

a = 0,36 = const. 1,2 + 1,5 e/h