Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
со 104 A bukógáttal való vízhozammérés idézhet elő. Mivel itt csak kvalitatív vizsgálat volt a célunk, a széleskoronájú bukó számításával később foglalkozunk. 2. A gátkorona élének lekerekítése Már az élesszélű bukólemez tárgyalásánál láttuk, hogy az él aránylag kismértékű letompítása, kopása is növeli az átbukó vízhozamot. Fokozottan nő a vízhozam, ha a bukógát koronáját lekerekítjük. Fteley és Stearns szerint [33] élesszélű bukón a bukóéi r < 12 mm sugarú negyedkörrel való lekerekítése az átbukási magasságot hr = 0,7 r virtuális értékkel növeli. Ennek következtében a vízemésztés /Л +0,7r\ 3/ 2 h+r , , r ~ = 1 + — \ h J h h arányban növekszik. 102 mm széles koronájú bukón megismételt kísérleteik szerint az r < 12 mm sugarú lekerekítés hatása az átbukási magasságnak már csak 0,41 r virtuális növekedésével érvényesül. A lekerekítés kedvező hatása tehát a koronaszélesség növekedésével rohamosan csökken. Gyakorlatilag fontosabbak Bazin idevágó kísérletei. Ezeknél a 0,80, ill, 2,0 m széles koronájú derékszögű négyszög-szelvényű bukótestet a vízfolyás szerint felső oldalán 0,1 m sugarú negyedkörrel lekerekített, 0,1 m széles hozzátoldással egészítette ki. Az eredeti, sarkos kivitelhez képest, h = = 6 ; 40 cm átbukási magasságok között, mintegy 8—-14% vízhozam-növekedést tapasztalt. A lekerekítés kedvező hatása a koronaszélesség növekedésével határozottan csökkent. Amíg a 80 cm széles koronájú gáton az átlagos vízhozamtöbblet (a sarkos kivitelhez képest) mintegy 14%, a 200 cm széles koronájú gáton csak 11% volt. Az átbukási magasság növekedésének hatása már nem ilyen határozott, de bizonyos határtól fölfelé a lekerekítés vízszállítást növelő befolyása csökkenni látszik. A felsorolt adatokat Horton R. E. néhány lapos előlejtővel készült — tehát a derékszögű négyszögű szelvénynél hidraulikailag kedvezőbb — gátszelvényre vonatkozó közlése egészíti ki. Ezeknél a koronáéi lekerekítése már csak 2—4%-kal növelte a vízemésztést [34]. A lekerekítési sugár viszonylagos nagyságának hatásáról Kumin D. I. kísérletei adnak Itépet [32]. A különböző magasságú és koronaszélességű gátak felső élének 0,1—0,4 m sugarú körív szerinti lekerekítése rjh' = 0,15 -0,2 értékig fokozatosan növelte a gát vízemésztését. Ezen a határon túl a kedvező hatás állandósult : r nagyságától függetlennek bizonyult. 3. Az érdesség változása A bukógátak testének és különösem koronájának érdessége meglehetősen változó. Nemcsak különböző anyagokról lehet szó (fa, vaslemez, beton, faragott kő), hanem ugyanegy anyagnál is lényegesen eltérő érdességről. (Bárdolt vagy gyalult, taplóval benőtt vagy moszatoktól síkos fa, simított vagy kifagyott betonfelület stb.) Ennek ellenére, a kísérletek tanúsága szerint az érdesség külön figyelembevételétől eltekinthetünk. Az irodalomban közölt adatokból — noha ellentmondások is akadnak közöttük — arra következtethetünk, hogy a gáttest felületének érdessége mintegy 1—2%-kal csökkentheti a vízemésztést és ez a hutás az átbukási magasság növekedésével csökken [34].
